Szabó István Gábor Pált védte meg az akasztástól

„Ha most kellene döntenem, ugyanezt csinálnám” – mondta az Oscar-díjas filmrendező. Szabó István az interjúban ismerteti beszervezésének rövid történetét, amelyből kiderül: életre szóló esküt kötött két évfolyamtársával, Gábor Pállal és Gyöngyössy Imrével, hogy nem beszélnek arról, Gábor Pál fegyverrel vett részt a Köztársaság téri pártház ostromában 1956 októberében. (Azóta mindkét filmrendező elhunyt, Gábor Pál 1987-ben, Gyöngyössy Imre 1994-ben.)

A belügyi szervek 1957 februárjában Szabó Istvánt két másik évfolyamtársával együtt letartóztatták. Az egyikük az 1999-ben elhunyt Kardos Ferenc filmrendező volt. A másikukat Szabó István az interjúban nem nevezi meg, mint fogalmaz, azért, mert az illető még él. A letartóztatás harmadik napján Szabó Istvánnal aláírattak egy papírt, hogy amikor az állambiztonsági szolgálat úgy gondolja, be kell számolnia a főiskolai eseményekről. Arra a kérdésre, hogy másik két társát is beszervezték-e, Szabó István úgy válaszolt: „Sosem mertük egymástól megkérdezni. Mindenki őrizte a titkát – már csak önvédelemből is.” A filmrendező az interjúban elmondta azt is: előfordult, hogy Gábor Pállal megbeszélték, mit írjon a jelentésekbe, annak érdekében, hogy meg tudják védeni az évfolyamot. Arra a kérdésre, hogy 1963-ban miért „engedték el”, tehát miért nem kellett több jelentést írnia, Szabó István azt válaszolta: nem tudja. „Ahogy azt sem tudom, miért engem találtak meg, azt sem tudom, miért szálltak le rólam. Azt hiszem, sosem tekintettek fontosnak” – mondta. Ártó szándékú mondatokat soha nem írt – olvasható az interjúban, amelyben a filmrendező azt is elmondta, hogy egy éve készül filmre vinni a történetet, amelyről a szinopszis már elkészült.

Gervai András történésznek az Élet és Irodalom legutóbbi számában közölt írásából derült ki, hogy a filmrendező fiatalon titkos ügynök volt Képesi Endre fedőnéven. A kutató szerint a 19 éves korában beszervezett ügynök a III/III-as csoportfőnökség jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak jelentett néhány éven át a Színház- és Filmművészeti Főiskola később híressé vált hallgatóiról.

A Süddeutsche Zeitung cikkének szerzője, Kathrin Lauer nem tartja kizártnak, hogy „a leleplezések és a nyitott kérdések” beárnyékolják majd Szabó István új filmjének, a Rokonoknak a budapesti bemutatóját; az idei magyar filmszemlét a Móricz-regényből készült filmmel kívánják megnyitni. A DPA hírügynökség egyik anyagában azt írja, hogy Szabó István személyében „a nemzetközileg legprominensebb magyart érte utol állambiztonságis múltja”. Előtte országszerte ismert popzenészekről, színházi kritikusokról, sportolókról és újságírókról, valamint Medgyessy Péter kormányfőről (2002–2004) derült ki, hogy a titkosszolgálatok besúgói voltak. Ezek a leleplezések Magyarországon hézagosan, véletlenszerűen és későn történnek. Az újságíró szerint ennek az az oka, hogy „az ország 15 évvel a demokratikus fordulat után még mindig nem talált rá történelme e sötét lapjának görcsöktől mentes kezelésére”. Az állambiztonsági anyagokat őrző levéltár – német rokonintézményétől eltérően – még mindig nem kínál általánosan nyitott hozzáférést. Csupán a besúgók áldozatai vagy kutatók, mint például Gervai, tekinthetnek bele a besúgóakták gyakran sokkoló titkaiba. (nol, m)