Szabó 77 János, az ismeretlen

A sajtóban s a közbeszédben is vissza-visszatérő élményként emlegetnek egy bizonyos körlevelet, amelyet Mészáros Győző egykori mezőgazdasági államtitkár írt alá, de valahogy nem került nyilvánosságra, hogy ez a levél mit is tartalmaz, és utasításainak végrehajtása milyen követelményekkel járt.

A levél 1999. október 6-án született, Pavel Koncoš minisztersége idején 3757/1999-100-as iktatási számmal. A közokirat alapvető célja az, hogy arra bírja rá az illetékes állami hivatalokat, hogy a föld-restitúciós ügyekben a Trencséni Kerületi Bíróság 11 S 2/98-as és a Besztercebányai Kerületi Bíróság 23533/99-es számú határozatainak alapján döntsenek, lehetőleg az annak idején juttatás (výmer) által fölhöz jutottak javára.

Simon Zsolt jelenlegi mezőgazdasági miniszter becsületére legyen mondva, a körlevelet közel négyévi tündöklés után visszavonta, vélhetően azért, mert megállapította, hogy jogsértő. Amennyiben ez igaz, akkor az első lépést követnie kell a másodiknak, ami nem lehet más, mint az, hogy jogorvoslatért fordul a Legfelsőbb Bírósághoz, amelynek ki kell mondani a jogsértés tényét.

Csakhogy a körlevél megalkotása és szétküldése pillanatában több történt, mint egyszerű föld-elbirtoklásra való felbujtás: diszkriminatív intézkedések sorozata indult el, ami által sérültek az emberi jogok.

Amennyiben – reményeink szerint a mezőgazdasági miniszter eleget tesz államférfiúi kötelességének és bírósághoz fordul, a bíróságnak az emberi jogok megsértésének a tényét is meg kell állapítania.

Méltányolva Gál Gábor parlamenti képviselő szakértői véleményeit, s pozitívan értékelve magát a tényt, hogy a jelenlegi szlovák kormány hajlandóságot mutat a kárpótlási törvény módosítására, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezen a téren a föld rendezéséről szóló törvények (330/1991, valamint 180/1995) végrehajtásakor számos kérdés már eleve eldőlt, ami nem kapott súlyához és súlyosságához méltó nyilvánosságot.

A bonyodalmakat ugyanis nem az okozza, hogy egy adott településen egy, esetleg kétszáz Szabó János él, vagy élt, hanem az, hogy milyen jogi állapot figyelembevételével hajtják végre a parcellák megújított jegyzékének a feldolgozását. A Szabó Jánosok tömege ugyanis könnyen beazonosítható azáltal, hogy minden magyar közokirat második sorában feltüntették minden Szabó János édesanyjának a nevét, s nagyon kicsi az esély arra, hogy két Szabó Jánosnak ugyanaz az édesanyja legyen. A problémák és bonyodalmak okát egészen máshol kell keresnünk.

Azon településeken, ahol a Szlovák Geodéziai és Kartográfiai Intézet pályázati kiírása alapján dolgozták fel a kataszteri nyilvántartást, olyan jogi ellentétek jöttek létre, amelyeket kizárólag bírósági úton lehet orvosolni. A jelzett pályázati kiírás ugyanis, amelyre a szerződéseket a kivitelező szakmai csoportokkal a kerületi kataszteri hivatalok írták alá, félrevezető irányelveket tartalmaz, és kizárólag a parcellák megújított jegyzékének munkálatait végző szakmai csoportok lelkiismeretén múlik, hogy a pályázati kiírás tartalmi ellentmondásai ellenére elvégzik-e a vállalt feladatot.

Ahhoz, hogy egy valóban méltányos kárpótlási törvény születhessen, még a megalkotás előtt felül kell bírálni mindkét, a rendszerváltozás után kelt földrendezési törvényt, valamint azok végrehajtását. Nem csupán azért, mert ezek a hatályos törvények az 1945. június 1-én kelt földreformtörvényhez kötődnek, hanem elsősorban azért, mert egyaránt sújtják mind az eredeti tulajdonosok, mind pedig a juttatott (výmer) földek használóinak a jogait, s a művileg kialakított törvénykezési labirintus végén zsákutcába vezetik a földreformot.

A jogi ellentétek kiváltója nem más, mint az, hogy a megrendelő Szlovák Geodéziai és Kartográfiai Intézet, a kerületi kataszteri hivatalokon keresztül a választott adatfeldolgozást az eredeti kataszteri operanduszként jelölte meg, s csak később derült ki, hogy a valóságban azt az adathalmazt nevezték így, amit a magyar földmérő hivatal dolgozott ki 1939 és 1943 között, ami már magában foglalta a tagosítást is.

Amennyiben felvetésünk igazolására Gúta város kataszterének földtulajdon rendezését jelöljük meg, akkor a kivitelezést végző dunaszerdahelyi székhelyű Poľnoúprav Kft. vezetője, Bartalos Jenő mérnök szakmai elemzése szerint a pályázati kiírás alapján elvégzett végrehajtás esetén több mint 100.000 (százezer) jogi ellentét merülne fel csak ebben az egy kataszterben, és 4000 (négyezer) hektár föld kerülne elkonfiskálásra a Szlovák Földalap javára, mivel a tulajdoni lapokon a magyarok által kidolgozott dokumentumban található parcellákhoz a telekkönyvi tulajdonosok vannak beírva. Mindez annak eredménye, hogy az 1945-ös földreformtörvény brutális végrehajtásakor olyan személyek földvagyonát juttatták a betelepülteknek, akik soha nem voltak kitelepítve és a földjük soha nem volt elkonfiskálva.

Mivel azokban a kataszterekben, ahol befejeződött a parcellák megújított jegyzékének az összeírása, a folyamat következő fázisában beindul a tagosítás, amelyre a megbízást már a mezőgazdasági minisztérium írja ki. A Hetény község közigazgatási területének tagosítására kiírt pályázat ismeretében ezúton is felhívnám az illetékes figyelmét arra a tényre, hogy ebben a kataszterben is a fent taglalt pályázati kiírás alapján zajlott le a parcellák megújított jegyzékének az összeállítása, s az eredeti kiírás alapján, ha kisebb mértékben is, mint Gúta esetében, de fennállnak a jogi ellentétek és sérülnek a tulajdonosi jogok.

Ebben az összefüggésben külön említést érdemel például Losonc és a járásban található 35 település, mivel egyrészt a tulajdoni viszonyok rendezése során alapvetően a Besztercebányai Kerületi Bíróság említett határozatát vették alapul, másrészt pedig a járási kataszteri hivatal 1944-ben kiégett, így meghatározó kérdés, hogy milyen kataszteri operanduszt használtak fel a parcellák megújított jegyzékének az összeállításához. Arra is szívesen felhívnám a figyelmet, hogy a Nagyszombati Kerületi Bíróság már megállapította ROEP-re kiírt pályázat jogszerűtlenségének a tényét, s a fellebbezés következtében ebben a kérdésben a Legfelsőbb Bíróságnak kell állást foglalnia. Mivel nincs okunk kételkedni a bíróság függetlenségében, a bizonyítékok hitelességének alapján vélhetőn helybenhagyja a kerületi bíróság döntését. Ebben az esetben viszont romba dől az 1995-ben beindított földreform alapja.

Kétségkívül igaz Gál Gábornak azon megállapítása, miszerint a földnevesítés bonyolult folyamat, de nem a nagy létszámú Szabó Jánosok miatt, hanem azért, mert a szlovák fél földvagyon rendezési szándéka nem őszinte, hanem elfogult, és az itt élő magyar lakosságra vonatkozóan diszkriminatív jellegű.

Egy új kárpótlási törvény megalkotása csak akkor kap igazi értelmet, ha a tulajdonviszony rendezése egy valós jogi állapotból indul ki, amely nem lehet más, mint az eredeti kataszteri operandusz és a telekkönyv egyesítése, ahol a parcellák azonosak a telekkönyvben rögzített állapottal.

Ebből a dokumentumból őszinte szándékkal, akár kompromisszumok sorozatával is el lehet jutni a diszkriminációt kiküszöbölő megegyezésig, természetesen csak abban az esetben, ha Szlovákia az itt élő magyar nemzetiséggel kapcsolatban vállalja, nem csupán hirdeti az európai értékrendet.