Stoiber, a szőke nyaktiló

Közvetlenül azt követően tett Schröder kampányízű nyilatkozatot, hogy az ellenzéki konzervatív uniópártok (CDU-CSU) meghatározták miniszterelnök-jelöltjüket, aki eredményesen felveheti a harcot a mostani piros-zöld koalícióval, személy szerint Schröderrel. Önmagában már a jelölt személye is szenzációnak számít, ami előrevetíti, hogy az elkövetkező hónapokban a német belpolitikában váratlan fordulatokra, izgalmas politikai csatározásokra lehet számítani. A szenzáció neve: Edmund Stoiber, a kisebbik keresztény párt, a CS- vezére, bajor kormányfő. 1949 óta 14 országos választást tartottak, és csupán egyszer történt meg, hogy az uniópártok közös jelöltjét a CS- adta: 1980-ban Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök szállt ringbe az akkor hivatalban lévő szociáldemokrata kancellár, Helmut Schmidt ellen – és vereséget is szenvedett. Tudniillik a CS- csak Bajorországban működik, egyedül ott vannak szervezetei, ezzel szemben a CD- országos párt, egyedül Bajoroszágra nem terjed ki a fennhatósága.

1988-ban a Helmut Kohl vezette CDU-CS- számára lezárult a mindenképpen rendkívüli sikersorozatnak számító, 16 éven át tartó kormányzati időszak, amelyre a történelemkönyvek csak a német egyesítés korszakaként fognak emlékezni. Ezért számukra presztízskérdés, hogy az ellenzéki padsorokban eltöltött négy év után visszaszerezzék a központi kormányrudat. Könnyebb lenne a válasz, ha a CDU-t nem rázták volna meg a sorozatos botrányok; a pártpénzek terén tapasztalt csalások miatt először Kohlnak, majd pedig az őt követő, tolószékbe kényszerült Wolfgang Schäublenak is távoznia kellett a pártelnöki posztról. Alig két éve a korábban nem annyira ismert, a nemzetközi porondon teljesen új arcnak számító Angela Merkel tölti be ezt a tisztséget, az ő feladata az volt, hogy megújítsa, kivezesse a kátyúból a pártot. Viszont ő minden előnye – fiatal, protestáns, nő, keletnémet – ellenére sem olyan markáns személyiség, aki sikerrel felvehetné a harcot Schröderrel. Még saját párttársai szerint sem, hiszen a két párt közös frakciójában döntő többségben levő CDU-képviselők nagy része is inkább a tapasztalt rókának számító Stoibert kívánta kancellárjelöltnek.

Persze ennek a tisztségnek 3-4 hónapja még nem volt tétje, csak mostanra lett jelentősége, mert kiderült: egyáltalán nem biztos, hogy Schröder több ciklusra is berendezkedhet a kancellári hivatalban. A decemberi statisztikák riasztóak lettek, drasztikusan romlottak a gazdasági mutatók, Németországot is utolérte a szeptemberi amerikai merényletek után felerősödött recesszió, a munkanélküliség gyorsan növekszik.

Márpedig szakértők szerint épp a munkanélküliség lesz a választási harc súlyponti kérdése, hiszen ezzel a másik fontos téma, a bevándorlási politika, az ezzel kapcsolatos új törvény is szorosan összefügg. Decemberben a hivatalos statisztika szerint 3,9 millió volt a munkanélküliek száma, ez a becslések szerint márciusra elérheti a 4,3 milliót. Márpedig 1988-ban Schröderék egyik legkomolyabb ígérete az volt, hogy 2002-re 3,5 millió alá szorítják a munkanélküliséget. Az uniópártok felismerték, hogy ez az a terület, ahol nagyon meg lehet szorítani a szociáldemokratákat, s ezért lett számukra hirtelen olyan fontos a kancellárjelölti poszt. (Stoiber a múlt hét végén közölte, csak a januári munkanélküliségi statisztika közzététele után hajlandó nyilvános tévévitára Schröderrel, ez február első felében várható.) Tavaly Schröderék még magasan lekörözték a CDU-CSU-t, most viszont lényegében fej fej mellett halad a két tömb, az uniópártok népszerűségi indexe egy hónap alatt 38-ról 42 százalékra nőtt, a szociáldemokratáké valamivel nagyobb arányban csökkent – enyhe növekedést könyvelhet el a liberális ellenzék, az FDP is. Azt, hogy Németországban megkezdödött a kampányharc, bizonyítja: amint eldőlt, hogy az uniópártok Stoibert indítják és nem Angela Merkelt, Schröder kancellár azonnal támadásba lendült. Kijelentette, Stoiber személye a demokratikus jobboldal radikalizálódását jelzi, Stoiber az egész társadalmat radikalizálni fogja, amit az olyan fontos belpolitikai kérdésekben elfoglalt kemény álláspontja bizonyít, mint az állampolgársági törvény, a bevándorláspolitika, az egyneműek kapcsolatának hivatalos elismerése, az atomerőművek hosszabb távú felszámolását célzó program megváltoztatása. S bár újságíróknak a kancellár azt nyilatkozta, hogy nem tart Stoibertől, a szavai mást mutatnak. Annyit mindenesetre, hogy Merkel nem lett volna számára olyan komoly ellenfél, mint a bajor kormányfő.

Mert Stoiber Bajoroszágban gazdasági téren is rendkívül sikeres, ott a munkanélküliség a közel tíz százalékos országos átlaggal szemben a hatot sem éri el, s a korábban mezőgazdasági vidéken egyre több tőkeerős hazai és multinacionális cég telepszik meg. Ráadásul a hagyománytiszteletre is odafigyel, ami a bajorok számára rendkívül fontos. Ezt érzékelteti közismertté vált jelszava: laptop és bőrnadrág – maga Stoiber is gyakran ölt népviseletet. Eddigi karrierje sem elhanyagolható, sokáig volt a CS- koronázatlan királyának, Franz Josef Straussnak a közvetlen munkatársa. Strauss 1988-as halála után, az utódlási harcban hoppon maradt, a bajor kormányfői széket Max Streibl foglalta el. Streibl kétes üzleti ügyekbe meg korrupciós botrányokba keveredett, s ezeket nem sikerült eltussolnia, mert a sajtóhoz folyamatosan érkeztek a leleplező információk. Később kiderült: Stoiber környezetéből. A lemondásra kényszerült Streibl utóda 1993-ban Stoiber lett, akinek Bajorország fejlesztése mellett arra is volt gondja, hogy eltakarítsa korábbi riválisait: mindegyiknél sikerült megkapargatni valamilyen kétes ügyet. Ekkor nevezték el szőke nyaktilónak.

Túlzott leegyszerűsítés lenne azt állítani, hogy a CDU-ban mindenki imádja a CS- elnökét, sokan tartanak attól, hogy Stoiber előtérbe állításával túlzottan megnő a kisebbik – és nyugodtan hozzátehetjük, a CDU-nál is jobboldalibb – párt befolyása. A kölcsönös viszonyt, a hangulatot jól érzékelteti Roland Koch hesseni CDU-vezér nyilatkozata a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak: „Egyes CSU-politikusokkal kezet fogva az embernek utólag jól meg kell néznie, vajon megvan-e még mind az öt ujja.”