Sokáig tarthat a patthelyzet Szíriában

 

A több mint két éve tartó felkelés eddig egyfrontos volt: az Aszad-rezsim megdöntése volt a cél. De már erősen körvonalazódik egy másik is, amit egy felkelőparancsnok úgy fogalmazott meg, hogy ez a konfliktus a nacionalisták és az iszlamisták között zajlik. Nacionalisták alatt érthetjük azokat az átlag – főleg szunnita – szíriaiakat, akiknek elegük lett Aszad és az alavita kisebbség diktatúrájából. Az iszlamisták körében egyre nagyobb szerephez jutnak a külföldről, Észak-Afrikából, más arab országokból érkező és Európából is verbuvált dzsihádista harcosok. Azok, akik az arab tavasz összes országában megpróbálták megvetni a lábukat, s a Muzulmán Testvériség helyi szervezeteinél vagy csoportjainál is radikálisabbak. Leginkább az al-Kaidához kötődnek, s Iraktól kezdve Líbiáig mindenütt fő célként hirdetik valamiféle iszlám kalifátus megteremtését. A külföldi dzsihádisták Szíriában az an-Nuszra Front és az Ahrar as-Sam Brigádok kötelékeihez csatlakoztak. A lázadók által ellenőrzött észak-szíriai területeken a szunnita falvak lakói kezdetben örömmel fogadták őket, egészen addig, amíg meg nem próbálták bevezetni a saríát, amíg bele nem szóltak a helyi ügyekbe. Az an-Nuszra Front a múlt héten közleményben tett hűségesküt az al-Kaidának és jelenlegi vezetőjének, Ajman asz-Zavahrínek, egyben elutasította az al-Kaida iraki szervezetének (Iraki Iszlám Államnak nevezi magát) azt a nyilatkozatát, amely szerint ez utóbbiak egyesültek volna az an-Nuszrával. Ez azért érdekes, mert jelzi, hogy az iszlamisták körében is megindult a hatalmi harc. Mindez az egyre markánsabban kibontakozó iráni atomprogram hátterében, valamint Izrael tőszomszédságában zajlik. És bármi legyen is az EU-ban vagy az USA-ban a vélemény a Netanjahu-kabinet telepbővítési politikájáról, az érvrendszerben ismét megjelenik az, amit az utóbbi években oly szívesen elhallgattak: a Közel-Keleten mégiscsak Izrael az egyetlen működő, nyugati típusú demokrácia. Ez az oka annak is, hogy a nemzetközi tanácskozásokon a nyugati országok csak humanitárius segélyt hajlandók felajánlani a szíriai ellenzéknek, katonait nem. Senki sem akarja modern eszközökkel felfegyverezni az iszlamistákat. Persze a háttérben intenzíven zajlik a lázadók felfegyverzése, egyre korszerűbb, a hírek szerint Franciaországban, az USA-ban és Kínában gyártott eszközökre tesznek szert. Ezért is van katonai patthelyzet: Aszadot Oroszország és Irán támogatja fegyverrel, a múlt héten ezt Hannoverben Putyin is elismerte, amikor azt mondta Merkelnek, hogy Moszkva nem sért nemzetközi egyezményt, ha fegyvert szállít a legitim szíriai kormánynak. Ebben az összefüggésben kell tekinteni arra is, hogy az USA heteken belül befejezi a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) – ez szemben áll az iszlamistákkal – összesen háromezer harcosának kiképzését Jordániában. Két fontos következmény van. Az egyik: Szíriában a felkelők csak egy dologban értenek egyet: Aszad rendszerét meg kell dönteni. A másik: Aszad lépéseiből már kiérezhető, tudatosította, hogy egész Szíriában nem tudja megőrizni a hatalmát, ezért elővette az ún. B tervet, ami az ország felosztását jelentené. Észak már úgyis a felkelőké, s neki egy kis Szíria maradna, a tengerparti sávban, ahol az alavita kisebbség él.