Sok iskola, kevés diák

Beérett az elmúlt másfél évtized „oktatáspolitikája”, oly módon, hogy be kell látni, a középiskolai helyek száma a szlovákiai magyarság részére túldimenzionáltak (Diákelszívó gimnáziumok, Új Szó, 2005. május 7.). Egyik ok a születések számának csökkenése, a másik pedig a rendszerváltás utáni újabb középiskolák alapítása annak ellenére, hogy ismertek voltak a demográfiai mutatók. A 27 ezres hiánynak ha csak az 5 százalékát számítjuk „magyarnak”, ez 1350 diákot jelent: ha egy évfolyamban 3x28 tanulót számolunk, így 4 középiskolára való diák hiányzik, vagyis ennyivel több hely van magyar középiskoláinkban. Ebből pedig csak az következik, hogy az iskoláknak a felvételiknél nem a diák előmenetele lesz az elsődleges kritérium, hanem fontosabb lesz az osztályok feltöltése; közepes vagy még ennél rosszabb előmenetellel is felveszik a jelentkezőket, mivel a diákok létszámától függ az állami támogatás. Talán a komáromi Selye János Gimnázium az egyetlen, ahol még a tiszta egyes tanulóknak is felvételezniük kell. Néhány év, s az osztályfeltöltéseknek meglesz az „eredményük”. Mivel sok diák érettségi után nem jut be az egyetemre, általános érettségivel nagyon nehéz lesz elhelyezkedniük. De ekkor már késő lesz sírni, keresni a felelősöket. Vagy talán abban reménykednek, hogy felsőfokon is hasonló a helyzet: csak fizetni kell, és meg lehet szerezni a diplomát? Oktatásunkat nem a szakma, hanem a politika irányította, és néhányan csak vállalkozást láttak az iskolaalapításban. Fiataljaink jövőjéről van szó, az alapiskolák oda irányítsák őket, ahol megállják a helyüket. Az iskolák hírnevét ne a statisztikákra alapozzák. Középiskolákba a diákok előmenetele és a felvételi eredményeik alapján lehessen bejutni. Csak így segítenek a szlovákiai magyarok felzárkózásában.

Balkó Gábor, Kolon