Slota a karón

Jó tudni, a látszat nem csupán néha csal, hanem általában. Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke számára tehát valóban úgy tűnhet Zsolnáról meg a kormányból, hogy Szlovákiában nincsenek is magyarok. Asszimilált, magyarul beszélő szlovákok vannak esetleg.

Tekintsünk most el attól, hogy ugyan kicsoda asszimilálhatta, változtathatta magyarrá a dél-szlovákiai szlovákokat, ha nincsenek magyarok a környékükön sem… Maradjunk abban, hogy a látszat, finoman szólva, általában nem egészen objektív következtetéseket sugall egy mégoly elhivatott és éber megfigyelő számára sem. Ha tehát azt állítanók, hogy Ján Slotának az agya helyén minimum másfél kilogramm takony van, nyilvánvalóan nem követünk el személyiségi jogi vétséget. Annál is kevésbé, mivel az efféle következtetést kizárólag a látszat diktálja minekünk. Amely évek óta olyan gondolatokat is ébreszthet, hogy Slota sokkal jobb helyen lenne isten négylábú barmainak csordáiban, kondáiban, mint emberek között. Lásd, a delikvens viselt dolgait, a nyíltszíni hugyálástól a Budapest ellen vezényelt tankrohamig, és a legfrissebb agyrémig vagy épp célirányos provokációig, amely szerint Szlovákiában nincsenek magyarok…

Nos, talán sikerült e pár keresetlen sorral jobb kedvre deríteni a szlovákiai magyar népességet, mint olyant. Amelyre a vonatkozó közvélemény-kutatások szerint sokkal inkább jellemző a lehetséges jövő miatti búsongás, mint az ország lakosságára általában.

A társadalmi folyamatok megmagyarázásából és előrejelzéseiből élő politológusok azt mondják, a szlovákiai magyarok búsongásának oka az lehet, hogy szinte hetente megtámadtatva érzik magukat. Például Ján Slota által, aki idült magyarfaló megnyilvánulásaival valóban amortizálhatja némely szlovákiai magyarok önérzetét. Aláásva akár saját jövőjükbe vetett hitüket is…

Tényleg nem valami vidám hát a helyzet. Látszólag! A látszat azonban, ugye, általában csal. Hiszen láttunk mi már karón varjút, többet is! Ezért okafogyott, sőt tömény ostobasággal fölérő dolog, ha egy-egy népcsoport, esetünkben a szlovákiai magyar, szegény ember vízzel főz alapon, az ellenségei – ráadásul halandó-múlandó és nem kevésbé hülye ellenségei – vizeletével főz… Az efféle önsorsrontó butaságot rá kell hagyni a politikusokra; ők – nemzetiségre való tekintet nélkül – úgysem képesek egyéb racionális cselekvésre.

Nem ildomos továbbá megfeledkezni arról az igencsak tanulságos közhelyről sem, hogy sírnia csak a győztesnek szabad! Ugyanilyen indokolt elvárás lehet, hogy egy-egy népcsoport vagy egyén kizárólag a saját maga által elkövetett ostobaságok miatt búsuljon… De csak addig, amíg nem képes bátran szembe nézni, majd kegyetlenül leszámolni velük!