Semmi sem drága?

További szövetségesekkel bővítené Robert Fico, a Smer elnevezésű politikai alakulat frontembere azt a Nyitra megyei nagykoalíciót, amelyet alig egy hónapja deklaratíve az ún. magyar veszély, valójában azonban némely vicinális „politikusok” hataloméhsége rántott össze. Egyébként soha nem volt különösebb hírértéke annak, hogy a politikusok hatalomra törnek, hiszen egy valamirevaló politikus csupán hatalmi pozícióból képes valóra váltani elképzeléseit. Sajnos az sem nóvum, hogy a politikusi eszköztár legitim része a permanens hazudozás, finomabban szólva, a potenciális választók tudatos félrevezetése. E cselekmény ideológiája itt és most újra az, hogy veszélyben van a szlovák nemzet... Persze, mint eddig mindig, megint a magyarok, vagyis az őket képviselő Magyar Koalíció Pártja miatt. A tények szempontjából az is teljesen mindegy, hogy ez az egész Nyitra megyei nyomulás úgy hülyeség-e, ahogy van, avagy sem. Ebben a pillanatban ugyanis már korántsem az a kérdés, hogy a most már nyíltan MKP-ellenes, létezése óta ellenzéki Smer, a mečiari HZDS, az MKP-val jelenleg együtt kormányzó (!) Dzurinda kormányfő SDKÚ-ja, az ugyancsak kormánypárti keresztény KDH alkotta választási szövetség megalakítása normális lépés volt-e? Mert a bajt Fico azzal tetézi, hogy további pártokkal, nevezetesen a liberalizmus eszméjét bitorló (!) ANO-sokkal, a Dzurindától dezertálókat begyűjtő Szabad Fórummal, mi több, az útszéli sovinizmusáról hírhedt Slota Szlovák Nemzeti Pártjának bugrisaival is ildomosnak tartaná kibővíteni a stílszerűen „szlovák koalíciónak” keresztelt csapatot. Mindezt, úgymond, az olyannyira vágyott népjólétet eredményező győzelem reményében tervezi Ficónk... Sajnálatos, hogy még most is itt tartanak az utóbbi időben – különösen az EU-csatlakozás előtt és idején – némi konszolidáltságot sejtető szlovákiai politikai élet képmutató aktorai. Részben persze viszonylag hasznos is lehet ez a szerencsétlen fenekedés, csakhogy elsősorban éppen a közellenségi pozícióba tuszkolandó MKP számára. Az akció reakciót szül elve szerint ugyanis nyilván sokkal hatékonyabban lesz mozgósítható az az egyébként a mindenkori ellenségképekre szintén fogékony szlovákiai magyar szavazóbázis is, mintha nem lenne neki magyar vérre szomjas ellensége... Azért korai és viszonylagos azonban a gerjedő öröm, mert a vélt vagy valós fenyegetettség motiválta választásokon általában soha nem számít, hogy ki, kik viselik a pártmezeket. Vagyis könnyen előfordulhat megint, hogy jobbára alkalmatlan, stupid pártkatonákból állnak majd össze a megyei képviselő-testületek is.

Vélhetően nem készült még szakavatott felmérés arról, vajon mit is esznek az emberek Ficón. Pedig a politikusok iránti szimpátiákat mérő közvélemény-kutatások eredményei folyamatosan arról árulkodnak, hogy a szlovákiai választópolgárok közel egyharmada imádja őt. Mivel valakit vagy valamit csak kritikátlanul lehet imádni, minden bizonnyal komoly problémák vannak abban a társadalomban, amelyben egy politikus az imádat tárgya. Hát még ha az ilyen politikus frigyládájában a szociális jellegű népbutítás saját maga körmölte kézikönyvein kívül ott lapul egy nacionalista, sovén kiskáté is! Jó lesz hát vigyázni, kedves illetékesek! Mármint politológusok, pszichológusok, pszichiáterek, esetleg asztrológusok, fényev#k és választópolgárok...! Annál is inkább, mert regnált már itt egy Ficóra hajazó népnemzeti géniusz. Úgy hívják, Vladimír Mečiar.