Sebeők Brother

A kukkolós műsorokat elemző írásokban a kereskedelmi tévék társadalomhülyítő aknamunkája mellett egyre gyakrabban foglalkoznak etikai és morális kérdésekkel. Mi az, ami még megengedhető, és mi az, ami leveri a limbólécet. A Való Világban lassanként már csak az kelthet fel némi figyelmet, aki meztelenül jelenik meg a képernyőn, a valaha normális színművész pedig felfokozott izgalmi állapotban fejhangon visítozik a fülünkbe. A konkurens Big Brother viszont mostanában mint irodalmárt is irritál engem, mert legújabb áldozatuk egy szegény szerencsétlen író. Sebeők János könyveinek elolvasásával már akkor megpróbálkoztam, amikor az állatkerti ketrecben ücsörgött demonstratívé. Nem feladatom a minősítés, biztos akad, akinek bejön ez a fajta irodalom, ám a szerző magasabb eladott példányszámra vágyhatott, mert pár hónapja felbukkant a TV2-s pörgésben, („mint aki halkan belelépett...”). Lassan nincs műsor nélküle, ugyanolyan házi sztár lett, mint Győzike, Gianni vagy Szulák Andrea. Persze szabadság van, tudom én, mindenki azt csinál, amit jónak tart, ám hősünk nem biztos, hogy fel tudja mérni a helyzetet. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy számára idegen közegbe került, ismeretlen terepre lépett, és szépen beszippantotta a fekete lyuk. Már a VIP-ek közé is udvari bolondnak kellett, ezt a feladatot tisztességesen el is látta. Azóta vezetett reggeli műsort, szerepelt esti tóksóban, hivatásos csodabogár lett, most meg ismét beköltözött a házba, hadd röhögjön rajta az ország. A fején földgömb-kalap, a szájában rózsa, a szemével gurgulázik, a lábával twistet jár. A könyveit meg bizonyára szétkapkodják. Ez lenne az irodalmi érvényesülés új módszere? Legközelebb nyolc írót zárnak össze nyolc pornósztárral? Kedves Nagy Testvér, ez azért kissé durva húzás volt...