Sárga és piros lap

Főleg az SDKÚ, de a teljes kormánykoalíció kudarca is az elnökválasztás első fordulójának végeredménye. A néhai legerősebb kormánypárt közéleti botrányok sorozatában fetreng, miközben Mikuláš Dzurinda igyekszik mindent cáfolni, véleményformáló lapokat jelent fel, holott egyre nyilvánvalóbb, mennyi minden bűzlik az SDKÚ háza táján – oda süllyedtek, hogy a pártelnök-kormányfő egyetlen célja a hatalom megtartása. Minden áron. Mindehhez Eduard Kukannak az utolsó pillanatig egyetlen elhatárolódó szava sem volt. Valószínűleg a Dzurinda iránti szolgalelkűsége, továbbá a Markíza kereskedelmi tévében nyújtott gyenge teljesítménye miatt – a szópárbajokban rendre alulmaradt Gašparovičcsal és Mečiarral szemben – az utolsó pillanatban sokan elpártoltak tőle. Sárga lapot kapott a jelenlegi kormánykoalíció is. Egyrészt azért, mert képtelenek voltak szót érteni egyetlen, politikai és morális szempontból is elfogadható, karizmatikus jelöltben. Itt is az SDKÚ hibázott a legnagyobbat, amely különösebb egyeztetés nélkül, túl korán nevezte meg elnökjelöltjeként a jelenlegi külügyért, kész helyzet elé állítva partnereit. Azok is most nyújtották be az első számlát Dzurinda pártjának, akik a szükséges hatástanulmányok és a szociális szempontok mérlegelése nélkül bevezetett reformokból mindmáig csak annyit éreznek, hogy egyre súlyosabbak, olykor már elviselhetetlenek a megélhetési gondjaik. Ezután már a piros lap következik, s nyilvánvalóan legkésőbb 2006-ban már ezt mutatják fel a jelenlegi kormánypártoknak, ha nem okulnak a mostani figyelmeztetésből. Elsőként Mikuláš Dzurindán a sor, aki kormányfőként és pártelnökként is valósággal feltámasztotta, mi több: helyzetbe hozta Vladimír Mečiart és Ivan Gašparovičot. Uniós csatlakozásunk után azonnal le kellene mondania a kormányfői posztról, mert csak így maradhat együtt és szerezheti vissza politikai erejét a koalíció. Remélhetően az SDKÚ május végére tervezett rendkívüli kongresszusa is levonja a szükséges következtetéseket, mert különben Robert Ficót is hatalomra juttatják.

František Mikloško támogatásával az MKP döntéshozói nyilvánvalóan tévedtek, amit a hazai magyar választópolgárok úgy büntettek, hogy sokan nem mentek voksolni, mások Martin Bútorára, a Dunaszerdahelyi, a Komáromi járásban és a párkányi körzetben pedig inkább Eduard Kukanra szavaztak.

A második forduló előtt a legtöbben nyilván arra a véleményre jutnak, hogy a két jelölt közül egyiket sem minősíthetik a kisebbik rossznak. S ezért két hét múlva minden bizonnyal még többen maradnak otthon Dél-Szlovákiában. Mert nincs kire szavazni.