Saját gondjai és „importált” problémák sújtják

Ingusföld a szovjet időkben összetartozott Csecsenfölddel, s bár 1992-ben közjogilag különválasztották tőle, az elszakadás láthatólag nem történt meg a hétköznapokban: Oroszország e kaukázusi autonóm köztársasága gyakran szenved az orosz erők és a csecsen függetlenségért harcoló fegyveresek konfliktusától. A harc időről időre átcsap a szomszédos Csecsenföldről ingus területre, mint hétfő este, kedd hajnalban is történt, amikor is fegyveres támadók – feltehetőleg csecsen szakadárok – több ingus város ellen támadást intéztek, és megöltek csaknem ötven embert, köztük magas rangú Moszkva-barát ingusföldi vezetőket. Véres harcok színtere volt e kaukázusi köztársaság 2002 szeptemberében is. Orosz adat szerint mintegy húsz orosz katona esett el akkor, és több tucat csecsen „bandita” (függetlenségi harcos) vesztette életét egy, a mostanihoz hasonló összecsapás-sorozatban. 2000. május 11-én csecsen lázadók egy csoportja megtámadta az orosz belügyi csapatok egy menetoszlopát Alhaszti és Galaski ingusföldi falvak között, és megölt tizenkilenc orosz katonát. Ugyanabban az évben, augusztusban újabb összecsapás történt a csecsen határ közelében; hat halott volt a csecsen lá-zadók, kettő az orosz katonák oldalán. Ingusföldet, Oroszország egyik legszegényebb köztársaságát menekültek áradata öntötte el 1999. október elseje után, miután az orosz hadsereg nagy erőkkel bevonult Csecsenföldre, hogy megtörje a csecsen szakadárok ellenállását, megfutamítsa kormányukat. Sok csecsen menekült hazatért már időközben, de még így is mintegy 54 ezer maradt az alig 3600 négyzetkilométeres, 310 ezer lakosú Ingusföldön. Korábban számos sátortábor adott nekik otthont, de a hatóságok az utolsót is bezárták június 7-én, mert Moszkva erőlteti a csecsen menekültek hazatérését, olyan látszatot akarva kelteni, hogy a csecsenföldi helyzet egyre inkább visszazökken a rendes kerékvágásba. Az Ingusföldön maradt csecsen menekültek most ismerősöknél vagy hitvány ideiglenes szállásokon húzzák meg magukat. Az ingusoknak bőven megvan a maguk problémája, nem szorulnának a csecsenföldi problémák „importjára”. 1992-ben villongások voltak oszétek és ingusok között a szomszédos Észak-Oszétiában, az Ingusfölddel határos területeken. A több mint 500 halálos áldozatot követelő összecsapások után kiűzték Észak-Oszétiából az ott élő ingusokat, s nekik is lakhelyet és munkahelyet kellett, kellene találni a koldusszegény köztársaságban, amely – bár kőolajlelőhelyei is vannak – alapvetően elmaradott mezőgazdasági terület.