Rövidzárlat

Nem készíthető elő tisztességesen az Európai Unió 2004-es bővítése, ezért felelőtlenség volna a tagjelöltek 2005 előtti csatlakozásáról beszélni – mondta Pozsonyban Hans Peter Martin, az EU és Szlovákia közös parlamenti bizottságának társelnöke. Az Európai Parlament osztrák képviselője e kijelentéssel a tagjelölt Szlovákia és az EU közti párbeszédben feszültséget okozott, amely annál nagyobb volt, minél váratlanabbul jött. A feszültséget a felek kissé zsibbadt érveléssel, de azonnal szerették volna levezetni. Hans Peter Martin azt magyarázta, hogy az (elő)csatlakozási tárgyalások pénzügyi fejezeteiről folyó egyeztetések leghamarább 2003-ban zárhatók le, s azután még további másfél évbe telik a ratifikáció, méghozzá a tagjelöltek csatlakozására felkészületlen uniós intézményrendszerrel és apparátussal. Peter Weiss, a testület szlovák társelnöke ellenben úgy vélekedett, hogy alapvetően technikai jellegű akadályok miatt a bővítés nem késleltethető. Mindketten érvekkel oldották volna a pillanatnyi feszültséget, de akkor már kész volt a kommunikációs rövidzárlat. Rövidzárlat, amely lényegében csak addig tartott, amíg Eric van der Linden, az Európai Bizottság küldöttségének vezetője gyorsan meg nem erősítette: Brüsszel az EU-bővítés legkorábbi lehetséges időpontjának 2004. január elsejét tekinti, Martin pedig a magánvéleményének adott hangot. Peter Weiss azonban egy picit mást mondott: Martin véleménye az EU-n belül kisebbségi vélemény. Kisebbségi, de létező, amely újabb rövidzárlatokat okozhat. Kérdés, mennyire játszott szerepet Martin állásfoglalásában, hogy osztrák. Hiszen az EU-ban sincs egységes politikai szabvány, ezért a bővítési gondolat árama tagországonként is más-más feszültségű, és a viszonylag friss uniós tagság, a tőszomszédságból fakadó félelmek, az agrárpolitikai aggodalmak és a Beneš-dekrétumok kérdése mind jellemzői annak, miként viszonyul Ausztria a keletről kopogtatókhoz. Kérdés az is, mennyire tekinthető a pozsonyi epizód mementónak, az EU-n belüli „máskéntgondolkodók” szúró-próbájának, hogy megállapíthassák, hogyan reagál Brüsszel a rövidzárlatokra. Ugyanis valószínűleg nem ez volt az utolsó. S az is kérdés, hogy nem a szlovákiai közeg reflexeire voltak-e kíváncsiak. Hiszen „fázisokkal” nyugatabbra attól is tartanak, hogy a leghosszabb csatlakozási „rövidzárlatunk” az egész következő választási időszakra szól.