Roma–magyar tabuk

A szlovákiai magyar oktatásügy egyik tabutémája a romakérdés. Hivatalosan senki sem kutatja, hogy a magyar intézményekben mekkora a cigány gyerekek aránya, ám nem hivatalosan mindenki tudja: cirka a harmada. Többségük pedig halmozottan hátrányos helyzetű családból érkezik, így a romák által nagyobb arányban látogatott osztályokban nem etnikai jellegű problémák merülnek fel, hanem súlyos szocializációs gondok. Ezeket az iskolák nagy része nem tudják szakszerűen kezelni – ezen nem is kell csodálkozni, sem módszertani támogatást, sem pluszforrásokat nem kapnak hozzá.

Nem csoda, hogy kevesen beszélnek a témáról, ugyanis kellemetlen kérdések sorát nyitná meg. Az egyik, hogy jó-e, hogy „jönnek” a romák vagy sem? Nyílt titok, hogy Gömörben és Nógrádban számos iskolában alig találni „fehér gyereket”, több kelet-szlovákiai intézményében is jelentős az arányuk – ha nem lennének a roma tanulók, több tucatnyi faluban (mennyiben? – ezt sem tudjuk) már évekkel ezelőtt bezárhatták volna az iskolát. Azt pedig nem kell kétszer mondani, mennyire fontos egy település számára, hogy legyen oktatási intézménye. Hogy legyen intézménye.

A szociálisan hátrányos környezetből érkező diákok megjelenésének – mely korábban nem volt természetes, sok helyen a magyarországi beiratkozási támogatások eredményeként fordult meg a korábbi trend – ugyanakkor, mondjuk ki őszintén, nem csak pozitívumai vannak. Számos helyen a magyar szülők a szlovák iskolába „menekítik” gyermekeiket. Álszent módon mondhatnánk azt, hogy rasszisták, a valóság viszont egyszerűbb és érthetőbb: attól tartanak, hogy gyerekeik az adott közegben nem tudnának jó eredményeket elérni. És ez javarészt jogos félelem: ott, ahol 30 gyerekből 20 többször megbukik és be sem fejezi az alapiskolát, elég nagy merészség azt várni, hogy a többiek kimagasló teljesítményt nyújtanak. A szülők, érthető okokból nem kívánják gyermekeik jövőjét a szociálisan hátrányos régetek koncepciótlan felzárkóztatásának oltárán feláldozni.

A sajátos felvidéki magyar romakérdés már a népszámlálási adatok közzététele után lezajlott vitákban megjelent, igaz, akkor is csak szőrmentén. Pedig a honi magyarság egyre nagyobb arányát teszik ki a cigány származásúak, közösségünk számára így kulcsfontosságú az integrálásuk. Nélkülük lényegesen kevesebben lennénk – a kisebbségi jogok érvényesítésénél a mennyiségi mutatók is fontosak –, s mint említettük, iskolákat zárhatnánk be. Ugyanakkor a multikulti handabanda sem segít a kérdés megoldásában, ahhoz, hogy a téma egyáltalán terítékre kerüljön, őszintén ki kell mondani azokat az aggályokat, amelyeket a politikai korrektségnek csúfolt tabusítás túlburjánzása miatt az elmúlt két évtizedben magukba temettek az emberek – mindkét oldalon.