Rendszerváltás Kelet-Európában 2.

1988. június 13–14. A Lengyel Egyesült Munkáspárt KB ülésén Wojciech Jaruzelski első titkár nemzeti megbékélésre szólított fel. Kilátásba helyezte, hogy újabb független csoportok tevékenységét legalizálják, de kizárta a párbeszéd lehetőségét a betiltott Szolidaritás szakszervezettel. Az április 25. és május 10. között lezajlott sztrájkhullámról megállapította, hogy megerősítette a nemzeti közmegegyezés esélyét, mert igazolta, hogy a lengyelek többsége a realizmus híve. A plénum a gazdasági reform meggyorsításával és a káderpolitika javításával összefüggő pártfeladatokról határozott, a személyi változtatásokat a megfigyelők „a reformerek klánja” megerősödéseként értékelték.

1988. június 16–17. A szejm, a lengyel parlament alsóháza új tanácstörvényt fogadott el. Tadeusz Olechowskit választották külügyminiszterré, visszahívták par?la?menti alelnöki tisztéből Mieczy?slaw Rakowskit, aki KB-titkár lett.

1988. június 19. Tanácsi választásokon a 102 ezer községi, városi, vajdasági tanácstagi mandátumra 238 ezren pályáztak. 56%-os volt a részvétel, a Szolidaritás szakszervezet bojkottra szólított fel. A je?lölőgyűléseken először javasolhattak jelölteket maguk a választók is.

1988. június 29. Bejelentették, hogy július elsejétől átlagosan 14,5% -kal emelik a mezőgazdasági felvásárlási árakat.

NDK

1988. június 7. Otto Reinhold, a Német Szocialista Egységpárt KB tagja, az NDK Társadalomtudományi Akadémiájának elnöke az Einheit c. elméleti pártlapban rámutatott: a munkanélküliség nem egyeztethető össze a kommunizmussal. Veszélyes azt hinni, hogy a piaci mechanizmusok és a versenyszellem bevezetése felválthatná a keleti tömb hagyományos módszereit.

1988. június 8. A berlini külügyminisztérium közölte: zsidó szervezetek megkeresése alapján az NDK tárgyalásokat kezdett a nácizmus zsidó áldozatainak fizetendő humanitárius segélyről. Korábban Heinz Galinski, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke Berlinben a zsidó áldozatoknak fizetendő segélyről is tárgyalt Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával.

1988. június 11. Oskar Fischer, az NDK és Hans-Dietrich Genscher az NSZK külügyminisztere Potsdamban – először német földön – megbeszélést folytatott a ke?let–nyu?gati kapcsolatokról és a bécsi utó?találkozóról.

Románia

1988. június 6. Romániai lapok tudósítása szerint Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt KB főtitkára felszólította a hivatalos szerveket, hogy 1988-ban minden megyében dolgozzák ki az intézkedési programokat a településrendezésre. Megerősítette, hogy pár százzal csökkentik a községek és 50%-kal a falvak számát.

1988. június 17. Az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetsége norvégiai bizottsága „S.O.S. – Erdély” c. jelentésében megállapította: a romániai magyar kisebbség elnyomása, az erőszakos elrománosítását célzó politika okozza a Romániából elmenekülők számának növekedését.

1988. június 27. Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága határozatában „a párt, az egész nép munka- és harci programjaként” fogadta el azt a beszédet, amit Ceausescu egy 23-i ideológiai tanácskozáson mondott el. A PVB-határozat „ragyogó forradalmár gondolkodónak, lánglelkű hazafinak, a modern szocialista Románia megalkotójának, a kortárs világ kiemelkedő személyiségének” minősítette Ceau?sescut, aki „döntő mértékben járult hozzá...Románia nemzetközi tekintélyének öregbítéséhez”.

1988. június 28. Ioan Totu román külügyminiszter bekérette Szűcs Pál bukaresti magyar nagykövetet. Közölte vele a román párt- és állami vezetőség döntését, hogy a Magyar Népköztársaság kolozsvári főkonzulátusának működését azonnali hatállyal megszüntetettnek tekinti, és követeli, hogy a főkonzulátus személyzete 48 órán belül hagyja el Románia területét. A döntést a külügyminiszter a romániai településrendezési tervek elleni magyar tiltakozó megmozdulásokkal indokolta.