Rendőr a bal hátsónál

Mostanában nagyon szívatják a rendőröket. Részeg bandának nevezik őket, azok pedig, akik intézkedésük folyományaképpen meg lettek károsítva néhány nullával végződő összeggel, kifejezetten örülnek. Nekem semmi bajom nincs velük, nem is követtem el semmit, hacsak nem azt, hogy fél évig jártam egy kissé megkopott bal hátsó gumival, mindig félvén, hogy megállítanak, s kiderül Škodám hiányossága. Félelmem beigazolódott, meg lettem állítva, hogy számba vegyék járgányomat, néhány nappal a szeptember 11-i terrortámadás, után. Atyaisten, a gumi! – sóhajtottam, ám megköszönve közreműködésemet visszaadták papírjaimat, és mehettem. Volna. Hosszas indítási próbálkozások után a rend marcona őrei úgy döntöttek, megtolják a szocialista járműgyártás egyik ikonját, benne engem. Talán a járgány is megijedt, mert fél méter után elkezdett zümmögni. Kiszálltam, hogy megköszönjem közreműködésüket, egyikük hozzámhajolt, és annyit mondott: Sürgősen cserélje le az abroncsot! Na, én ekkor szerettem meg a rendőröket.