Rendíthetetlenül közeledik az igazság pillanata

Kis tigris nagy reformja – indokolták politikusaink az elmúlt két év csapásait. Kockáztatási kedvük kétségkívül dicséretesnek nevezhető, hiszen annak idején csak reménykedhettek abban, hogy a kormányváltás után azonnal bevezetett nagy kaliberű változtatásaik a választásokra meghozzák első gyümölcsüket.

Számunkra azonban sokkal fontosabbak a hosszú távú hatások. A politikusokkal ellentétben ugyanis mi nem tűnünk el a süllyesztőben. ĺgy aztán egyre kíváncsibbak vagyunk, mennyit is ér valójában a nagy kísérlet, amelynek már harmadik éve a részesei vagyunk. Erről eddig inkább csak a makrogazdasági mutatók apró elmozdulásai, elemzők szubjektív nézete, valamint hangzatos politikusi kijelentések alapján alkothattunk véleményt. Az elkövetkező hónapokban viszont tanúi leszünk az első nagy próbának. A korona árfolyama az elmúlt napokban azért zuhant, mert térségünkből kivonult a magas kamatokkal korábban idecsábított spekulatív tőke. Mivel a kamatok nálunk szerencsére csökkennek, míg a világ más országaiban enyhén emelkednek, várható, hogy a rövid távú pénzbefektetések már nem térnek vissza a korábbi arányban. Ez azzal a kedvező hatással is járna, hogy térségünkbe az árfolyamok sokkal inkább a gazdaságok és az országok valódi állapotának megfelelően mozognának. Ha tehát Szlovákia a reformjainak köszönhetően valóban kis tigrisnek számít, ennek az árfolyamban is tükröződnie kell. Ezt támogathatja még a külföldi cégek egyre nagyobb arányú letelepedése. Ellene hat viszont az adminisztráció labilitása, ami továbbra is keserű kijózanodást jelent minden külföldinek, aki a javuló imidzs hatására próbál vállalkozni (magunkról nem is beszélve). Csak halkan jegyezzük meg – tudva, a hazai politikusok (az MKP tagjait is beleértve) a fülük botját sem mozdítják ennek hallatán –, hogy Magyarországon a nemrég felállított ítélőtáblák rövid idő alatt elfektetett perek ezreit zárták le sikeresen. Az MKP-nál tartva: Bugár Béla pártelnök a legolvasottabb hazai gazdasági hetilapnak adott interjúja során a minap tapasztalhatta, hogy pártja a hazai gazdasági újságírók előtt még mindig nem volt képes túllépni a jól nevelt kisfiú szerepén. Vagyis megbízhatóan támogat minden okos dolgot, de nem képes egetverő saját kezdeményezésekre.

A helyzet talán nem ennyire tragikus, de tény, hogy a párt nem éppen a reform vezérbikája. A héten nyújtott produkciójával pedig semmiképp nem javított a képen. Vajon miért épp MKP-s kormánytagnak kellett újra akadályokat gördíteni a parlamenti képviselők feudális előjogait csorbító törvény elé? Miért nem hagyták ezt a piszkos munkát másra? Úgy látszik, végképp el kell temetnünk magunkban azt a képet, amely szerint az MKP-csúcspolitikus itt él vidéken köztünk, és innét „jár fel” a nagyurak közé politizálni a mi érdekünkben. Bizony, az MKP-politikusok is kiépítették a maguk elefántcsonttornyait, és nagyon jól érzik magukat bennük. Olyannyira, hogy akár az élére is állnak azoknak, akiknek nem tetszik, hogy esetleg újra visszasüllyednének a normális emberek közé. Ha valaki az olvasók közül képes baráti társalgásra MKP-s parlamenti politikussal, próbálja őt visszatéríteni a jó útra. Sokan lennénk hálásak neki.

Próbakőként ajánlhatjuk a vagyon eredetét firtató törvényt. Ennek ugyan lenne egy középkori beütése, de hát a vagyonnak az elmúlt évtizedben tapasztalt újraelosztása minimálisan a Vadnyugat meghódításával egyenértékű folyamat volt. Igaz, Buffallo Bill annak idején megbecsült polgárként tért meg őseihez, a 21. században a nagy bűnösök már nehezebb öregkort érdemelnének.