A sör márpedig jó, feltéve, ha jól csapolják. Persze, ezzel nem mindenki ért egyet. Egy anekdota szerint Jávor Pál, a színészóriás a maga jellegzetesen mesterkélt hangján arra intette egyszer fiatal kollégáját: „Ne igyál sok sört meg bort, kevés benne az alkohol.” Hát, nem tudom.
Rendezzük söreinket!
A cseh kocsmárosok gyorstalpalón tanulhatják meg, mint csapolják szakszerűen az aranysárga nedűt, hogy az tessék, és kedvére szolgáljon az ínyenceknek. Megtudhatják ezenkívül, hogy a sörmesterek legféltettebb kincsét tartalmazó hordókat 10 Celsius-fokon kell tárolni, a tömlőket és csapokat tisztán kell tartani legalább napi egyszeri átmosással. A jól csapolt sör így zamatostól megtérül a befektetőknek.
Bohémiai sörtúrákon részt vett barátaim tudják, össze sem lehet hasonlítani, hogy a folyékony gabonát mennyivel nagyobb odafigyeléssel mérik – a felmerült aggályok elle-nére is – a szomszédban, mint tájainkon. A honi korcsmárosokon tehát a sör, akarom mondani a sor, hogy a példán okulva végre megtanuljanak – tisztelet a kevés kivételnek – csapolni.
A jó sör, kérem – legyen az világos vagy barna –, lehetőleg keserű, mint az epe, sűrű, mint a karamell, nem túl hideg, nem túl meleg, és ami a legfontosabb Laci barátom szerint, elegendő mennyiségű cokettő fut benne.
Bárhogy legyen is, már Robert Burns tizennyolcadik századi skót költő megénekelte: „A jó sör, ó, jön is, megy is. / Sebaj, ha rongyom rámegy is. / Culám, cipőm is eladó – / A jó sör, ó, a búra jó.”
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.