Régenkinőtt öltöny

Óhatatlan része az emberi életnek a lomok közötti nosztalgikus kotorászás. Kacatok, papírhalmazok, régi újságok kötegei meg az emlékezet almáriumának fiókjaiban rejtőző élmények és történetek elő-előbányászása. Hasas ruhásszekrények eldugott vállfáin menyasszonyi ruhák, vőlegényi öltönyök mellett ódivatú, kinyúlt, ám valami miatt mégis kedves pulóverek társaságában lógnak a régen kinőttöltönyök, naftalinnal tömött zsebbel.Érettségiző öltöny! Ki őrzi még korosztályomból a szocialista konfekcióipar félig műszálas, néha rémes színeket mutató termékeit? Tán még a bizonyítványát is csak némi keresgélés után találná meg bármelyikünk. Megkeresni a nagy nap mára már nevetségessé vált reggeli gyomorgörcsét, a tanár urat, aki félrehívott a laborba, egy gyűszűnyi konyakot töltött, vállon veregetett és csak annyit mondott, ha nem megy valami, rá figyeljek. Ezernyi diák reggeli gyomorgörcse ad ennek a napnak különleges alaphangot. Családok aggódnak, nagymamák szipognak, a tanárok arcán pedig kifürkészhetetlen nyugalom. Ilyenkor jut eszembe a szétszéledt társaság, majd negyedszázada már, hogy mi álltunk, mára már kinőtt, kihízott öltönyben az osztály előtt. Pályák indultak, arcok vesztek el időben, térben. Ki emlékszik már minden csínytevésre s mi maradt meg tudásunkból? Oda tudnánk-e ma is állni a zöld asztalhoz, s felelni, mondani legjobb tudás szerint? Mi vált az akkori „nagybetűsbe” lépőkből?

Csillaghorizontoktól mocsarak mélységéig mindent megjárt nemzedék. Amelyik kinőtte öltönyeit, s mára már némelyikük utódja érettségije miatt aggódik.Gyorsan becsukni a szekrényajtókat, az emlékezet megzúduló zsilipjeit. A régen kinőtt öltönyök zsebében meg ott marad az izzadtsággal átitatott zsebkendő, tanújaként a régi izgalmaknak. Majd a mostaniak! Majd ők is így gondolnak rá. Remélem több öltönyre futja majd nekik. Csak emlékezni is legyen mire!