Putyin Krímre lép – az év, amikor hidegháborús hangulatba került a világ

MTI–HÁTTÉR

A Krím elcsatolása és a kelet-ukrajnai szakadárok támogatása árán Oroszország a kenyértörésig, a hidegháborúra emlékeztető szembenállásig vitte kapcsolatait a Nyugattal. A felmérések szerint az orosz hatalom támogatottságát és a lakosság hazafias lelkesedését nem törték meg a nyugati szankciók és a külföldi megítélés romlása, de a rubel év végi mélyrepülése az országon belül megkérdőjelezte az orosz politika helyességét.

Az év a Krím rendkívül gyors, világot megdöbbentő elcsatolásával kezdődött, csattanóját pedig azt volt, hogy decemberben Moszkva elállt a Déli Áramlat gázvezeték megvalósításától.

Az orosz hatalom azt hangsúlyozza, hogy történelmi igazságot szolgáltatott a Krímnek, és megvédte a krími lakosságot a kijevi hatalomtól. A felmérések szerint az orosz lakosság a félsziget visszatérését tartja az év legfontosabb eseményének, Putyint pedig az év emberének.

A kijevi főtéren tavaly november végén kirobbant hatalomellenes tüntetések, az Euromajdan hatására a Kreml januárban többfrontos diplomáciai és a propagandaháborút nyitott ukrán befolyása megtartásáért, egyszersmind a NATO Oroszország határaihoz való közeledése ellen. Moszkva 2013 decemberében több milliárd eurós segéllyel és a földgáz árának csökkentésével jutalmazta Viktor Janukovics akkori ukrán államfőt, amely novemberben leállította az európai uniós társulási megállapodás előkészítését.

A Kreml ez év elején minden erejével azon volt, hogy Janukovicsot és a mögötte álló erőket hatalmon tartsa. Miután az ukrán parlament menesztette az államfőt, – aki Oroszországba menekült – a Kreml a hatalomváltást államcsínynek, az uralomra került erőt juntának, az ebben részt vevő nacionalista csoportokat fasisztáknak minősítette. Az orosz parlament felhatalmazta Vlagyimir Putyin államfőt, hogy orosz állampolgárok védelmére fegyveres erőket vethessen be külföldön. Néhány nap leforgása alatt jelzés nélküli fegyveresek jelentek meg a Krím félszigeten, majd a terület parlamentje azzal az indokkal, hogy tart a „kijevi juntától”, népszavazást írt ki az Oroszországhoz csatlakozásról. A referendum idején orosz katonák biztosították a szavazás rendjét – ezt Putyin is elismerte. Az orosz államfő élő tévéműsorban közölte, hogy „részben a NATO bővítésének veszélye”, Ukrajna esetleges belépése miatt született a döntés a Krím elcsatolásáról.

Moszkva ezután a délkelet-ukrajnai szakadárok mellé állt, nyomás alatt tartva az új ukrán hatalmat, de nem ismerte el az önkényesen kikiáltott, úgynevezett donyecki és luhanszki népköztársaságokat. A Kreml sokáig tagadta, hogy orosz katonák harcolnának Délkelet-Ukrajnában, mígnem egy szakadár vezető elmondta, hogy szabadságon lévő orosz katonák csatlakoztak hozzájuk. Putyin ezután arról beszélt, hogy orosz önkéntesek vesznek részt a harcokban. Moszkva azt is tagadta, hogy fegyverekkel látja el a szakadárokat, s hogy az oroszoknak közük van a malajziai utasszállító júliusi lelövéséhez. Mivel sem a szakadárok, sem Kijev nem érte el a célját, elemzők szerint a konfliktus tartós befagyására lehet számítani.

A Nyugat, elsősorban az E U és az USA egyre súlyosabb politikai és gazdasági szankciókkal próbálta megfékezni Moszkvát. Erre az orosz vezetés látszólagos nyugalommal és ellenszankciókkal reagált, a társadalom többségét pedig maga mellé állította. Az orosz ellenzék gyengén és hatástalanul fejezte ki ellenvéleményét.