Prága ügynöklistát kér Varsótól

Rámutat, hogy a Gural fedőnevű szigorúan titkos akcióról a cseh történészek csak nemrégiben, szeptemberben egy varsói történészi találkozón szereztek tudomást. A Gural keretében a lengyel belügyminisztérium 1968 elején, amikor Csehszlovákiában elkezdődött a később Prágai Tavasz néven ismertté vált reformfolyamat, 55 csehszlovák állampolgárt szervezett be ügynökként, akik rendszeresen információkkal látták el Varsót. Ezen ügynökök névjegyzéke semmiféle csehszlovák levéltárban nem található meg.

„Csehszlovák állampolgárok voltak, akik a lengyel féltől kaptak ügynöki feladatokat, amelyeket teljesítettek” – nyilatkozta Jan Kalous történész, a Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló és Dokumentáló prágai hivatal munkatársa. Miután szeptemberben a csehek tudomást szereztek ezekről a hírszerzőkről, a Kommunizmus Bűn-tetteit Vizsgáló és Dokumentáló Hivatal azonnal kérést intézett Varsóhoz az ügynökök listájának átadása érdekében.

„Lengyelországból egyelőre nem kaptunk választ. Nagy kérdés, hogy néz ki a levéltári anyag, konkrét személyek vannak-e benne, illetve nincs-e az egyes ügynököknek aktájuk is” – jegyezte meg Kalous.

A prágai sajtó úgy tudja, hogy a lengyel titkosszolgálattal együttműködő cseh ügynökök olyan fontos információkat adtak át, amelyek később, augusztusban elősegítették a Varsói Szerződés hadseregeinek bevonulását Csehszlovákiába. Lengyel források szerint az ügynökök a rendőrség, a nemzeti bizottságok, a társadalmi és politikai szervezetek, valamint a bíróságok köreiből származtak. Amennyiben nevük nyilvánosságra kerülne valószínű, hogy hazaárulás vádjával még ma is bíróság elé kerülhetnének, hiszen bizonyíthatóan együttműködtek az idegen, megszálló hatalommal.

Karel Pacner prágai író és publicista szerint, aki több könyvet is írt a csehszlovák titkosszolgálatokról, azonban nem valószínű, hogy a lengyelek kiadnák az egykori csehszlovákiai ügynökeiket. „Szabály, hogy a külföldön dolgozó ügynökök neve nem kerül soha kiadásra. Ez azonban nem mindig van betartva, különösen nem sorsfordító események, forradalmak után. A baráti együttműködés keretében a lengyelek tán átadhatnák a névjegyzéket” – véli Pacner. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy a csehszlovák titkosszolgálatoktól eltérően a rendszerváltás után a lengyel felderítés, hasonlóan a magyarhoz, nem ment át lényeges személycserén.

Jitka Vondrová történész, aki az 1968-as reformfolyamattal foglalkozik, azt állítja: nehéz megítélni, hogy valójában milyen szerepük lehetett a lengyel titkosszolgálat csehszlovákiai ügynökeinek az események befolyásolásában. Úgy véli, nem szabad eltúlozni Vladislaw Gomulka, akkori kommunista lengyel vezető szerepét az eseményekben, s ebből kifolyólag az ügynökökét sem, mert mindenről alapvetően Moszkva döntött. Ugyanakkor rámutat: Varsó különösen a reformfolyamat első időszakában nagyon fontos szerepet játszott, s bizonyíthatóan jobb információkkal rendelkezett a belső csehszlovákiai helyzetről, mint a szovjetek. Moszkva az ilyen belső kapcsolatokat csak májusban kezdte kiépíteni.

Csehszlovákia megszállásában 1968 augusztusában mintegy 30 ezer lengyel katona vett részt. A szovjetektől eltérően ők azonban 84 nap után elhagyták Csehszlovákiát, míg a szovjetek csak a kilencvenes évek elején.

Prága, 2003 november