Politikai súgókészülék

Van egy tétele az MKP politizálása eredményének, amelynek értékét pénzben lehetetlen kifejezni. A magyarok törvényhozási és kormányzati részvételének köszönhető, hogy tompultak a szlovákok és a magyarok egymás mellett élésének élei. Politológiailag kissé darabosan szólva: jelenlétünket a többségi nemzet a magyarok közéleti részvételét megtapasztalva egyre érezhetőbben a szlovákiai élet szerves részének tekinti. Dzurinda és Medgyessy, a két miniszterelnök budapesti találkozója óta indokoltan tarthatunk attól, hogy amit az MKP és három elődpártja 13 esztendő alatt a szlovák–magyar közeledésben felépített, az most rövid idő alatt összeomlik. Az 1998–2002-es időszakra az volt jellemző, hogy a szlovák nyelvű hírközlő eszközök a szó szoros értelmében tenyerükön hordták az MKP legfelsőbb vezetőit. Ez ma már a múlté; a nyomtatott sajtóban olyan hangot ütnek meg némely publicisták, amelyet hallván még azok is megrökönyödnek a magyarok közül, akik az első Dzurinda-kormány négy éve alatt kritikusan viszonyultak az MKP viselt dolgaihoz. Egy politikai párt demokratikus viszonyok között szuverén szervezet, vezetőinek nagy a mozgástere. Kérdés, hogy lépéseik hasznosak-e az általuk képviseltek számára. A naivság hosszú távon semmiképpen nem lehet hasznos. Márpedig az a politikai naivság netovábbjához közelít, ha az MKP egy képviselőviselt értelmiségi tagja a kedvezménytörvény vitája kapcsán arról értekezik a sajtóban, hogy az anyaország részéről természetes magatartás, úgymond, gyermekeinek támogatásban részesítése. Ez a téma versben „megzenésíthető” egy alanyi költő által, de ha politizáló amatőr írja le e gondolatmenetet, akkor az illető tette csak nagyon bonyolult dolgok bűnös leegyszerűsítésének minősíthető. Normális viszonyok között természetesnek kellene tekinteni, hogy egy őslakos nemzetet és a vele egy államban élő, nem kevésbé őslakos nemzetrészt nem kell egymáshoz szoktatni. A kedvezménytörvény vitája bizonyítja, mennyire szükség van erre, és hogy mennyire érdemes megbecsülni az egymáshoz szokásban elért eredményeket. Politikai naivság, hogy az MKP úgy tesz, mintha nem tudná, milyen körülmények között, milyen politikai sandaságoktól vezérelve és milyen politikai gyávaságoktól támogatva fogadtatott el a kedvezménytörvény. Két tényt mindenképpen figyelembe kellene vennie: 1. a törvény kidolgozásának egész folyamata a Fidesz választási kampányát szolgálta; 2. a Magyar Szocialista Pártnak nem volt kurázsija e nemtelen kampányolást ország-világ előtt leleplezni. Attól tartott, hogy nemzetietlennek minősítik. Ez a törvény – mi tagadás – selejtre sikerült. Ideje lenne a hazai magyar politizálásban is megjavítani a súgókészüléket.