Miklósi Péter: Az újságírás nem állás, nem hivatás, hanem életforma

Miklósi Péter 1946-ban született Pozsonyban. Középfokú tanulmányait a főváros Duna utcai magyar gimnáziumában végezte. 1964–1971 között az Új Szó riportere volt. Részt vett abban, hogy a lap támogatta azt a társadalmi erjedést, a prágai tavaszt, amely Alexander Dubček 1968-as megválasztása után az országban elindult. Ezért miután 1968-ban a Varsói Szerződés országai, a prágai tavasz enyhülési folyamatának véget vetve, megszállták Csehszlovákiát, nem volt maradása a lapnál. Politikai okokra hivatkozva kirúgták. „Nem volt könnyű ezek után elhelyezkedni, még egy üzemi lap sem vállalta, hogy alkalmazzon, oda is elért a lap pártszervezetének a keze” – emlékezett vissza arra, hogy az állampárti hatalom miként állította őt félre. Ezt követően egy ideig munkanélküli volt, majd 1972–1973-ban a Csemadok KB színházi szakelőadójaként dolgozott, 1974–1975-ben A Hét riportere, 1975–1978-ban a Csemadok KB alkalmazottja, 1978–1990-ben ismét a Hét riportere.

Miklósi Pétert csak a bársonyos forradalom után, 1990-ben rehabilitálták. Közvetlenül a rendszerváltás után, 1990-ben elvállalta a Duray Miklós által alapított Együttélés Politikai Mozgalom választási kampányának sajtófőnöki posztját. Ugyanakkor 1990–1993 között az Új Szó főmunkatársa, majd főszerkesztő-helyettese is volt. 1993 és 1996 között a Vasárnap vezető szerkesztője. 1998–2003-ban a kormányhivatal munkatársa, Csáky Pál (MKP) akkori miniszterelnök-helyettes szóvivője. 2003-tól szabadfoglalkozású újságíróként dolgozott. A szlovák közmédia magyar adásában, a Pátria rádióban Délidő címmel heti közéleti-politikai társalgóműsort vezetett, amely közel ezer adást ért meg.

Szakmai hitvallás

Saját megfogalmazása szerint újságírói életpályája nyomdafestéket látott javát az Új Szóhoz kötötte. Lapunk 70. születésnapjára ezt írta: „... az újságírás nem állás, nem hivatás, hanem életforma, amit addig élvez az ember, ameddig a vitalitása bírja. Illetve a mai időkben addig, amíg van olyan szlovákiai magyar sajtótermék, ahová az ars publistica hitelét önnönmaga, de talán az olvasói előtt is őrző zsurnaliszta – szellemi magatartás tekintetében – megfelelési kényszer nélkül adhatja írásait.”

Újságírói és közéleti tevékenységén kívül közművelődéssel, sporttal, színházzal, műfordítással és értékmentéssel is foglalkozott. 1963–1966-ban a csehszlovák kardvívó-válogatott tagja. 1995-től a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum ügyvivője, 1999–2003-ban a Csemadok OT alelnöke. 2000-ben egyik alapítója a pozsonyi Petőfi Sándor Emlékműbizottságnak. Ennek a testületnek a munkája nyomán restaurálták és állították fel újra méltó helyen, a fővárosi Medikus-kertben Petőfi Sándor szobrát. Az 1970-es években számos szlovák színpadi művet, regényt, tanulmányt fordított magyarra. Több kötetet összeállítóként, szerkesztőként jegyez.

Rá emlékeznek

Nyerges Csaba, az Új Szó főszerkesztője így emlékezik Miklósi Péterre: „Egyenes derék, felkészültség, ragaszkodás a szakma szabályaihoz, szenvedély. A legnemesebb újságírói erények jellemezték az Új Szó Nagyítás rovatának szerzőjét, Miklósi Pétert. Mindehhez egyedi stílus járult. Nagyon fognak hiányozni az újságból az utánozhatatlan, mesterien felépített interjúk! Miklósi Péter emlékét örökre megőrzi a szerkesztőség.”

„Elment a mester. Ha ő nincs, sose lettem volna újságíró. Senki nem támogatott úgy, ahogyan ő, és senki nem tudott olyan kemény, de őszinte és megfogadható kritikával illetni, mint ő. Munkával, örömmel, de közben félreállítással és megbélyegzéssel eltelt 78 évet kapott a sorstól. R.I.P. Miklósi Péter (1946–2024)” – emlékezett meg róla Lovász Attila, a közmédia magyar adásának igazgatója.

Mózes Szabolcs, a Magyar Szövetség elnökségi tagja, korábbi újságíró így emlékezett rá: „78 éves korában, szeretett Délidejének meg nem élt ezredik adása előtt távozott a legendás riporter, Miklósi Péter. Sokat látott, a normalizáció éveiben félreállított, mindig rendkívül felkészült, a szakmája iránt alázattal rajongó újságírót ismerhettem meg személyében. Megtisztelő volt számomra, hogy műsorában többször is elemezhettük a közéleti viszonyokat.”

Miklósi Péter halálhírével kapcsolatban a közösségi oldalán Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke és a Magyar Szövetség elnökségi tagja, Orosz Örs, a Magyar Szövetség politikusa, értékmentő is szomorúságának adott hangot. Jelen lapszámunk 7. oldalán olvashatják Szilvássy József kollégánk megemlékezését Miklósi Péterről.

(czg)