Politikai dögevés

Ha igazak a politikai szuffiták mögött terjengő pletykák, akkor a Nyugat már nemcsak megemésztette, hanem egyenesen forszírozza, hogy a következő szlovák kormány fejét Robert Ficónak hívják. Ez nem jó hír, de még mindig jobban hangzik, mintha bárki segítségével esetleg Vladimír Mečiar névre hallgatna a miniszterelnök.

Brüsszel is úgy gondolkodik, mint a szlovákiaiak nagyobb része: összefogni valaki ellen valamiért. Brüsszel gondolkodása logikus: olyan embernek kell vezetnie a következő kormányt, akinek társadalmi háttérbázisa van, értsd, majdnem annyian elfogadják, mint a volt kormányfőt, és sokkal többen, mint a jelenlegit. Mikuláš Dzurinda sikeresen ledolgozta támogatottságát, s állítólag, amikor megtudta, hogy a nyugati pragmatisták nem őt látnák a legszívesebben a miniszterelnöki székben, majdnem becsúszott az asztal alá. Pedig, gondolom ő is látott már közvélemény-kutatási eredményeket, bár azokat csak akkor szeretik a politikusok, és csak akkor hivatkoznak rájuk, ha a mutatók számukra kedvezőek. De Dzurinda nagyon hiú ember. Egyszer már rádöbbent, hogy igen kevesen bíznak benne e kies hazában, erre összehívott egy csomó nagyon okos embert, s érdeklődött, mit kellene tennie az SDKÚ-nak azért, hogy egy kicsit jobban szeresse az istenadta nép. A nagyon okos emberek meg azt ajánlották neki, hogy engedje át a terepet Ivan Miklošnak. Soha többé nem hívta össze a testületet. A vonattender esete sem bizonyít mást, mint hogy a kormányfő szeme előtt egyetlen szent és sérthetetlen dolog lebeg: saját maga. Ebben az országban ezt egy valaki tökéletesen érzékeli: Robert Fico. A politikai dögevő már most úgy viselkedik, mint akinek nem csak árnyékkormánya van. Kinyilatkoztatja, kivel hajlandó együttműködni, de főleg azt, kivel nem: ez utóbbi lista három nevet tartalmaz: Vladimír Mečiar, Mikuláš Dzurinda és Ivan Mikloš. Dzurindát izomból illik támadni, hiszen ő a miniszterelnök, emellett már az ország háromnegyedének hiteltelen, Mečiar a világ háromnegyedének. De vajon mi a baj Miklošsal? Egyszerűen túl karizmatikus, emiatt vált kényelmetlenné előbb Dzurindának, majd Ficónak. S még mielőtt lefegyverzés gyanánt az ember szövetségesévé teszi ellenfelét, megpróbálja kikészíteni.

Azért az érdekes, hogy Fico listáján nem szerepelnek olyan nevek, mint Rudolf Žiak, Gustáv Krajči vagy a Lexa-család. Persze a választásokig még sok minden történhet, például nem is biztos, hogy Fico kapja a kormányalakítási megbízást, vagy mondjuk a többi párt kijelenti, csak akkor hajlandó a Smerrel kormányt alakítani, ha Fico nem lesz benne. Saját levébe fullasztanák bele az egyszemélyes pártot.