Pofon pofon után

Eleink idejében Márton napjával a megérdemelt pihenés időszaka köszöntött a parasztemberre. Ekkorra végeztek az őszi vetéssel, betakarítással, behajtották nyári szálláshelyükről az állatokat, kiforrt az újbor is, tavaszig tehát – normális körülmények között – semmi nem zavarta nyugalmukat. Napjaink agrárvállalkozói azonban nem számíthatnak nyugodt késő őszi, téli pihenésre. Sem a jövő évre tervezett költségvetés, sem a január elsejével életbe lépő, a mezőgazdasági termelésben felhasznált gázolaj festését előirányzó jogszabály nem ad okot megnyugvásra. Bizonytalan az is, hogy az állami alapok január elsejei megszűnésével, illetve forrásai beolvasztásával a földművelésügyi minisztérium költségvetési fejezetébe, jól vagy rosszul járnak-e a termelők. Nem is beszélve az újabb pozitív BSE-tesztről, a betegség Damoklesz kardjaként függ a szarvasmarhák feje és az ágazat felett. De vegyük csak sorjában: annak ellenére, hogy jövőre a kormány a kiadások 15 százalékos növekedésével számol, a földművelésügyi minisztérium költségvetési tervezete mindössze 3 százalékkal. A kabinet ugyan 50 millió koronával készül megemelni a beruházásokra fordítható támogatás összegét, ugyanakkor 500 millió koronával csökkenti a nem beruházási jellegű dotációkat. Pedig a mezőgazdaságról szóló törvény a támogatások valorizációját írja elő, mégpedig az infláció mértékében, ami idén 6,7 százalék körül várható. Ha ez utóbbiból indulnánk ki, akkor az Agrárkamara szerint, a kormány által előterjesztett 13,053 milliárd korona helyett 14,626 milliárdot kellene kapnia a költségvetésből az ágazatnak. A különbség testvérek között is bő másfél milliárd. A januári határidő közeledtével – amikor életbe lépnek az ásványi olajok adózásáról szóló törvény egyes paragrafusai – egyre erősödik a gazdálkodók körében az elégedetlenség. A legnagyobb kritikát a törvény azon paragrafusai váltották ki, amelyek egyrészt a kedvezményes adózású gázolaj festését irányozzák elő, másrészt kizárják a teherautókat a kedvezményből. A mezőgazdasági szakemberek érthetetlennek, egyben elkeserítőnek tartják, hogy a törvényhozók ennyire elzárkóznak a józan érvek elől. Nem látják be, hogy íróasztal mellett hozott döntésükkel a gyakorlatban milyen nehéz helyzetbe hozták a gazdálkodókat, terheik enyhítése helyett pluszköltségeket varrva nyakukba. A radikálisabbak tiltakozó megmozdulásokat sem zárnak ki, ha a parlament nem odázza el a törvény hatályba lépését, illetve nem módosítja vitatott paragrafusait. Úgy tűnik, a tél csak a vegetáció számára jelent majd nyugalmat.