Pénzünk miatt már külföldre is figyelnünk kell

Szlovákiában a bérköltségek növekedése meghaladta az uniós átlagot – olvashattuk egy hírben. Ez jó, mondanánk, hiszen így a fizetések nőttek. Igen ám, de a hazai 4,3 százalékos éves növekedés végül szerénynek mutatkozott, egy sor új tagországban ennél jóval magasabb arányban emelkedtek a bérek. ĺgy tehát továbbra is csak az egyik szemünk nevet, míg a másikkal azt nézzük, hogy a gazdasági csoda mikor éri el a házunk táját. Egyedül a korona nem zavartatta magát, a héten tovább erősödött. Persze a külföldre tekintés most sem árt, a szomszédos pénznemek is hasonlóképpen mozogtak. Nagy csoda tehát nincs, de mivel nem felejtünk, már ezzel is elégedettek vagyunk. A Pavol Rusko által a héten bejelentett beruházói tájfun – értsd: a külföldi cégek nagyszámú betelepülése – is csak akkor dagasztja a mellünket, ha éppen a környékünket érinti, és ráadásul nem kell beállnunk a futószalag mellé. A héten például Ipolyság került be a gazdasági hírekbe az oda készülő, legalább 300 embert foglalkoztató német textilüzemmel. Arról is keveset hallottunk eddig, hogy ez rövid időn belül már a negyedik külföldi cég a városban.

A külföld és a pénzvilág összevetése nem kerülte el azokat sem, akik a 11 ezer ügynök valamelyikével éppen a nyugdíjbiztosításról tárgyalnak. A hírek szerint hatott a pénzügyminisztérium fékező akciója, és sokan gondolkodóba estek annak a tanácsnak a hallatán, hogy az erősödő korona miatt ne siessék el a szerződéskötést. Ugyanis az erősödő korona miatt a nyugdíjpénztárak által külföldi értékpapírokba fektetett pénzünknek nem lesz kecsegtető hozama. Ebben az értelmezésben inkább a határidő letelte körül, vagyis 2006 nyarán lesz érdemes belépni. Persze sok érv szól a gyors belépés mellett is, gondoljunk csak arra, hogy másfél év alatt mennyi örökölhető és kivehető pénz kerül a számlánkra. A hírek szerint az emberek egyébként nem idegenkednek az ügynököktől, csak ritkán esik meg, hogy valaki a nyugdíjbiztosítást valamelyik kirendeltségen kötné meg.

Első hallásra furcsa, de a pénztárcánkat közvetlenül érintheti a jegybank új elnökével kapcsolatos megállapodás is. Az ő vezetésével kerül be az ország az euróövezetbe, és banki szakértők szerint sok függ attól, hogy az előkészítés során a pénzintézet milyen minőségű elemzéseket tud letenni az asztalra. A lakosság, sőt a vállalatok eladósodottsága ugyanis egyre nő, így mindenki a korábbihoz képest sokkal érzékenyebben reagál a kamatszintek változására. ĺgy azután kicsit furcsa, hogy bár az új elnök nyilvánvalóan politikai pártok jelöltje és elég nagy ismeretlennek számít a pénzpiaci elemzők számára, kinevezésével kapcsolatban mégis elég nagy a csönd. Csak egyetlen dologban lehetünk biztosak, ha már Ivan Mikloš csinálja meg a királyt, akkor az legalább a pénzügyminisztériummal jól megérti magát. Az elmúlt időszak magyarországi viszonyait látva ez sem lebecsülendő.

Egy ideig megnyugodtak az autóbusz-közlekedési cégek, hiszen a kormány külön támogatást nyújt nekik az idei veszteségek fedezésére. Érdekes, hogy ehhez 200 millió koronát a szociális ügyi minisztérium ad, márpedig azért, mert ennyivel kevesebbet fizetett ki anyagi rászorultság címén. Az érintett rászorultak nyilván másként látják a dolgot, de legalább nem omlik össze a közlekedés. Jövőre ezt a forró gesztenyét megkapják a megyei önkormányzatok, amelyek a helyi önkormányzatokhoz hasonlóan már maguk döntenek az adókból kapott pénz elosztásáról. Hamarosan kiderül, kinek mennyire fájóak a munkásbuszok problémái. Beleértve a nagyszombati megyei elnököt is, aki akkora úr, hogy már nem kell neki a Škoda Superb, és a közös pénzünkből egy felső kategóriás BMW-nél nem is adja alább.