Pénzről van szó

Amikor 2001. december 1-jével Roman Kováč egészségügyi miniszter minden előkészület nélkül összevonta a Mickiewicz utcai Egyetemi Kórházat a pozsonyi Ružinov kórházzal, költségmegtakarítással indokolta lépését. Az érintett egészségügyi dolgozók hiába tiltakoztak, érveltek, a miniszteri ukáz érvényben maradt. Igaz, csupán 2003. január 1-jéig, amikor Rudolf Zajac visszacsinálta az egészet. Hivatalosan ugyan nem indokolta meg, de (nem hivatalos) értesüléseink szerint az összevonás nem jelentett spórolást.

Épp ezért döbbentette meg az egészségügyi alkalmazottakat a miniszter tavaly novemberi rendelete, amellyel 2005. január 1-jével összevonta nemcsak a négy pozsonyi egyetemi kórházat, hanem a pozsonypüspöki tüdőkórházat, illetve a bazini elmegyógyintézetet, majd a monstrum élére a reformbarát ružinovi igazgatót nevezte ki.

Néhány nappal ezelőtt, április 12-én Valerián Potičný igazgató összecsődítette az összevont munkahelyek vezető dolgozóit és bejelentette a pozsonyi egészségügy restrukturalizálását. Magyarán: leépítését. Két koncepciót vetített elő, melyek lényege a fővárosi kórházi ágyak számának 2500-ra csökkentése, ami úgy érhető el, ha megszűnnek az óvárosi, pozsonypüspöki, bazini intézetek, továbbá a kramárei is. Beszélt ugyan egy, a kramárei kórház működésével számoló változatról is, de alig hihető, hogy lenne pénz a közismert intézet felújítására. Annál is inkább, mert „valakik” régen eltökélt szándéka a feleslegesnek kikiáltott kórházak áruba bocsátása.

A kórházigazgató bejelentése természetesen összecseng Rudolf Zajac stratégiájával, s csupán csúsztatásnak vehető a miniszter állítása, hogy a pozsonyi kórházak leépítése kizárólag az igazgató, Valér Potičný hatásköre. Ugyanis a miniszter néhány héttel ezelőtt egy legalább 500 ágyas, korszerű kórház felépítését jelentette be. A tervek szerint a minden igénynek megfelelő intézetet a négy eladott árából fedeznék, még ha az illetékesek jól tudják, hogy több eladásra váró pozsonyi gyógyintézet a mai napig nem talált gazdára. Persze, lehet, hogy a lukratív helyeken található kórházakra már valahol, valakik fenik a fogukat. Tévedés ne essék, nem az épületek érdeklik a majdani befektetőket, hanem kizárólag a telkek.

Hogy mi lesz majd a fővárosban élőkkel, dolgozókkal, ha kórházi kezelésre szorulnak? Vagy kivárják míg sorra kerülnek, vagy nem. Hiszen ha pénzről van szó, kit érdekel ez az „apróság”?!