Pengeváltás a nyugdíjemelés körül

Az unióban az árak nyilván emelkedni fognak, de ha nem lépünk be, akkor a növekedés ennél sokkal magasabb lesz – egyezett a véleménye azoknak a csúcsmenedzsereknek, akikkel a héten beszélgetett el nyilvánosan a kormányfő az ország kilátásairól. De azért ő sem vett tőlük mindent készpénznek. Például egyikük arról beszélt, hogy a hazai ipart az autógyártás fellendítésével sem kell feltétlenül monokultúrássá tenni, az illető konkrétan az idegenforgalom fejlesztését javasolta következő célként. Nos, a kormány a héten ezen a téren nagy lépést tett visszafelé. Nem hagyta ugyanis jóvá a helyi idegenforgalmi társulások támogatásáról szóló törvénytervezetet. Ennek pedig nem kisebb célja volt, mint biztosítani azt a fordulatot, amely annak idején Ausztriát is elindította az idegenforgalmi szuperhatalommá válás felé.

A javaslathoz kötődő egyezkedés még egy érdekes fordulatot hozott. A településeket képviselő ZMOS lemondott volna a községi kasszába befolyó idegenforgalmi illetékekről, ha a helyi és regionális társulások ugyanannyit kapnak az államtól is. Ez egy szép és elegáns megoldás lett volna, kár, hogy a kormány úgy gondolta, nincs itt az ideje a fordulatnak. Persze társulásokat e nélkül is létre lehet hozni, csak éppen a hazai operettállam modellje szerint nem: éljetek, ahogy tudtok, tőlünk még a felfutási fázisban se számítsatok semmire.

Mennyivel emeljük a nyugdíjakat – tört ki a vita a héten a minisztérium és a Szociális Biztosító közt. Meglepetésre most fordított a felállás, eddig általában a minisztérium igyekezett többet kérni, a biztosító pedig bizonygatta, hogy a kis emelésre sincs pénze. Ez nyilván most sincs másképp, így a bőkezű javaslat mögött valami mást kell keresnünk. Például a biztosító igazgatójának ingó székét és azt az igyekezetet, amikor a szociálisügyi miniszter tűnik fel a nyugdíjasokat megrövidítő szőrös szívű politikusként. A dolog várható kimenetele: a furcsa véget ért számítógépes pályázaton kapott igazgató távozik, a nyugdíjakat pedig csak szerényen emelik. A Szociális Biztosító igazgatója pedig az alávágásra szolgáló javaslatok helyett inkább azt mondhatná el, hogy a betegbiztosításra beszedett pénzt ezentúl nem fizetik ki a nyugdíjakra. Egyetlen pozitívum, hogy ez a vita a végső. A jövőre esedékes nyugdíjreform után a nyugdíjak emelését már nem ilyen viták, hanem egy, törvényben lefektetett képlet dönti el.

Az európai uniós kampánnyal kapcsolatban már országos méretű a megdöbbenés, így ezzel ezen a helyen bővebben nem kell foglalkoznunk. Talán csak annyit, hogy a marketingben a negatív kampány is eredmény, hiszen így legalább senki sem mondhatja el, hogy nem tudott a népszavazásról. Inkább nézzünk előre. Az unióba belépve tagdíjként be kell fizetnünk egy halom pénzt, de ha ügyesek vagyunk, ennél csak jövőre 13 milliárd koronával többet kaphatunk vissza. Viszont egyre több politikus számára is kezd gyanússá válni, hogy erre esetleg képtelenek leszünk. Különösen akkor, amikor Brüsszelből már levelek érkeznek néhány hazai miniszterhez, hogy még a szerény előcsatlakozási alapokat sem képesek teljes mértékben felhasználni. Érdekes módon a legjobb helyzetbe az eddig sokat szapult ISPA-program került, ott ugyanis száz százalékos a felhasználás. A másik két alapnál viszont hihetetlenül alacsonyak az arányok. Az illetékeseknek továbbra is csak azt tudjuk ajánlani, ha már a hazai jóindulatú kritikának nem hisznek, nézzenek körül a szomszédos országokban. Szinte minden kételyükre választ kaphatnak. A mezőgazdászoknak is van egy jó tanácsunk. Bár a következő szezontól az uniós CAP, vagyis az egységes mezőgazdasági politika részesei lesznek, a hazai információs rendszerekből szinte semmit sem lehet megtudni, hogy milyen világ is lesz az. Ezért menjenek fel a magyar földművelésügyi minisztérium (FVM) internetes honlapjára, sok érdekeset találnak.

Végezetül foglalkozzunk a héten egy elemző által forradalminak nevezett adóreformmal. A terv apránként lépeget előre, a héten a gazdasági miniszterek tanácsa tárgyalta meg és küldte tovább a kormány elé. Az már nyilvánvaló, hogy a bor literenkénti árának 25 koronás növekedését kiváltó luxusadó emelésére nem kerül sor. Érdekes, hogy amíg kutató volt, Ivan Mikloš nem csinált ilyen primitív hibákat. Figyeljünk azonban a politikai vitákra is, az ANO továbbra is megmozgatná a százalékos arányokat – kisebb egyenadót és kisebb hozzáadottérték-adót (DPH) követelve. ĺgy a kormányülés előtt még a Koalíciós Tanács is érdekes lesz: ha ott átmegy a 20 százalékos rettenetes hozzáadottérték-adó, akkor valószínűleg nincs segítség.