Például Kassák

Újra olvasom Kassák Lajos önéletrajzi regényét, a méltán klasszikusként értékelt Egy ember életét. Jó emlékeim maradtak róla azokból a régi időkből, amikor először vettem kézbe, meg aztán ez olyan jó és tartós élményt kínáló „vastag könyv”. Tulajdonképpen erről szeretnék írni, noha éppen ezeken a hasábokon talán kézenfekvőbb lenne inkább Kassák érsekújvári éveit megidézni. Mert hányan is tudják, hogy ez az író, a magyar munkásság első nagy művésze a mi tájainkról indult el a nagyvilágba? Nyilván kevesen, hiszen Kassák már negyedszázadnál is hosszabb ideje nem él, meg aztán mintha ez az ízig-vérig modern alkotó mintha nem lenne igazán „időszerű” a posztmodernek világában. Ám hagyjuk ezt a szomorú históriát, mert ha ma nem, holnap még bizonyára újra eljöhet Kassák ideje!

Ámde mit jelentenek azok a „vastag könyvek”? Miféle kritérium ez, ha szabad egyáltalán az irodalmat ekként meghatározni?. Természetesen igaz, hogy a mű terjedelme és minősége két egészen különböző dolog. Mégis – számomra legalábbis –, van varázsa annak, hogy hagyom, sodorjon magával az író mesélőkedve, az érdekes tartalom. Például Kassák életének fordulatai. Ugye, harminchét éves volt, amikor írni kezdte önéletrajzát, szinte öregnek gondolva magát, s nyilván sejtelme sem lehetett arról, hogy még vagy ugyanannyi évvel ajándékozza meg a sors. És már átrepült feje fölött egy nikkelszamovár, és tudta, hogy anyjának citromfeje lett a szegénységtől – ahogy azt híresebb avantgarde verseiben írta. És akkor úgy érezte, nyugalomra van szüksége: életét kezdte mesélni, így született meg az Egy ember élete. Több, mint ezer oldalon át mesélt, és mesét, kivált igaz mesét hallgatni annyira jó dolog! Ilyen mondatokat lehet nála olvasni: „Egyedül voltam, a mozdony szikrái elszálltak az ablakom előtt, elvarázsolt kocsiban utaztam a tengerek fenekén” – ezzel az érzéssel vonatozik Pestre a fiatalember. És a mese, Kassák életének valósága, elbűvöl engem is. Ez a „vastag könyv” varázsa. Azért néha arra is gondolok, mi lenne, ha a mai harminchét évesek vagy idősebbek szintén megírnák életüket. Ám nemcsak a „vastag könyvek” tűnnek manapság „korszerűtlennek”, hanem újabban az emlékiratok is. Mintha a gyors kézzel összeütött szabványinterjúk pótolhatnák az ilyen könyveket...