Pató Pál-féle költségvetés

Reálisan úgy fest a dolog, hogy a második Fico-kormány az EU által is megkövetelt, a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékának megfelelő szint alá ugyan leszorította az államháztartási hiányt (szinte kizárólag az adók, járulékok és illetékek megemelésével), ennél azonban nem igazán akar tovább menni. A hiány további érdemi csökkentését 2017-től képzeli el, tehát amikor már nem lesz hatalmon.  A 2014–16-os költségvetésben még az szerepelt, hogy 2016-ban a hiány a GDP 1,5 százalékára mérséklődik. A 2015–2017-es büdzsé még optimistább volt: 2016-ra mindössze 1,21 százalékkal számoltak. Így még reálisnak tűnhetett az EU-val szemben érvényes másik vállalás, ti., hogy 2017-re elérjük a kiegyensúlyozott költségvetést (a gyakorlatban 0,5%-os deficittel). És akkor nemrég megjelent a legújabb költségvetési terv, amely jövőre már 1,93 százalékos hiánnyal számol. Ez persze még csak a terv, más kérdés, mit szavaz meg végleges formában a parlament, és ebből mi válik valóra 2016-ban, de általában a végleges hiány inkább felfelé szokott elmozdulni a tervezetthez képest.  A kormány tehát a saját korábbi költségvetéseivel is szembemegy, jól láthatóan eszében sincs spórolni, akkor sem, ha a javuló gazdasági helyzet (és az emiatt is növekvő állami bevételek) ezt lehetővé tenné. Majd 2017-től, de most már tényleg. Egyébként ekkortól kezd el fokozatosan – a várható átlagos élettartamhoz kapcsolódva – emelkedni a nyugdíjkorhatár is. Ekkortól kéne nőnie a második pillérbe áramló nyugdíjjáruléknak, évente 0,25 százalékponttal (hogy 2024-re 6 százalékra emelkedjen). 2017 után ugyancsak beindul a költségvetési felelősségről szóló alkotmánytörvény értelmében az adósságfékek értékeinek évi egy százalékpontos csökkenése, hogy 2027-re 10 százalékponttal legyenek alacsonyabbak (a legfelső adóssághatár így a jelenlegi 60-ról 50 százalékra csökken). Szintén el kellene kezdeni növelni a védelmi kiadásokat – hacsak nem akarjuk sokadszor is megszegni a NATO-n belüli vállalásainkat. Emellett várható még egy jókora, pár százmilliós adósságrendezés az állami kórházakban, meg 30 évig vaskos éves kifizetések, ha tényleg összejön az ország történetének legnagyobb PPP-projektje. Csupa olyan kiadásnövelő, bevételt csökkentő, a kormányt korlátozó vagy népszerűtlen dolog, amit jobb a választások utánra tolni. Ej, ráérünk arra még, 2017 után is…  A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója