Parlamenti választások a Feröer-szigeteken!

A Skócia, Norvégia és Izland közti szigetcsoportot vikingek népesítették be, és itt alakult meg a világ legrégebbi, ma is működő parlamentje, a Lögting, melynek képviselőit most választották meg a következő négy évre.

A fővárosban, Tórshavnban található parlamentben összesen 6 párt van jelen, a baloldali és radikálisan szakadár Tjórveldis?flok?kurin, a szakadár és polgári Fólkaflokkurin, a szociáldemokrata unionista Javna?arflokkurin, a keresztényszociális unionista Mi?flokkurin, a szociálliberális szakadár Sjál?vstörisflokkurin és a liberális unionista Sambandsflokkurin. A pártok sokszínűsége annak köszönhető, hogy egyrészt megfigyelhető a tagozódás a szocialista, konzervatív, liberális, klerikális ideológiák mentén, másrészt a Dániához való viszony is alapvetően meghatározza a pártok programját. Így fordulhat elő, hogy az eddig mindössze 32, illetve a jelenlegi választás során 33 fősre duzzadt parlamentben ilyen sok párt képviselteti magát. Ez azt is jelenti, hogy egy-egy párt csak néhány képviselőt juttathat be, s egy-egy képviselőnyi különbség már sokat nyom a latban a kabinetek kialakításakor. Az eddigi politikai gyakorlatban csaknem minden párt majdnem minden párttal kormányzott .

Jelenleg a Fólkaflokkurin, a Javdanarflokkurin és a Sambandsflokkurin alkot kormányt, a kormányfő Jóannes Eidegaard. A koalíciós pártok egy hete folyamatosan tárgyalnak. A radikálisan egységpárti Sambandsflokkurin majdnem 3%-nyit vesztett népszerűségéből, de az összes parlamenti helyét megtartotta. Ezzel szemben a kormányfőt is adó Javdanarflokkurin százalékarányban kevesebbet veszített, a szavazatok alacsonyabb száma miatt egy mandátummal kevesebbet szerzett. A Fólkaflokkurin növelte támogatottságát, ez azonban nem volt elég további mandátum szerzéséhez. Mandátumainak számát 1-1 képviselővel csupán a két legkisebb párt tudta növelni.

A mostani kormány előtti csak szakadár pártokból (Fólkaflokkurin, Tjórveldisflokkurin és Sjál?vstörisflokkurin) állt. A radikálisabb függetlenségi törekvések a 90-es évek elején végbement gazdasági válság hatására erősödtek fel, a feröeri autonómia fejlődése hosszú történelmi előzményekre vezethető vissza.

A szigetcsoport a kezdeti viking idők függetlenségét leszámítva mindig periférikus gyarmat volt. Először a norvégok annektálták a középkorban, majd a kalmari unió idején egész Skandinávia egy államot alkotott, amikor Svédország és Norvégia elnyerték először együtt, majd külön-külön függetlenségüket, az észak-atlanti térség (Feröer, Izland, Grönland) Dánia uralma alatt maradt.

A második világháború fordulópontot jelentett Feröer életében is. Mivel a Dán Birodalom megmaradt részeit különböző hatalmak foglalták el (Dániát Németország, Feröert Nagy-Britannia, Grönlandot az USA), megszakadt az összeköttetés az országrészek között. Mivel a brit megszállókat nem érdekelték a helyi ügyek, csupán az ellenséges cirkálók által körülvett Nagy-Britannia északról jövő élelmiszer-ellátása, egy csapásra kezdett virágozni az autonómia.

Amikor a háború befejezése után a dán hatalom újra a régi rendszert akarta visszaállítani, a helyi lakosság heves ellenállásába ütközött. Az ügy rendezésére 1948-ban népszavazást tartottak. A népszavazás előtt a dán király megzsarolta a lakosságot, ha a függetlenségre szavaznak többen, politikai és gazdasági értelemben is izolálja a szigetcsoportot. Hiába: a lakosság – kis többséggel ugyan – mégis a függetlenséget választotta. Ekkor a király feloszlatta a parlamentet, újabb népszavazást tartatott, amelyet már az unionisták nyertek meg, s velük aláírta az autonóm státust biztosító Honrendelkezési Nyilatkozatot. A helyi kormányzat jogköre az idők folyamán egyre több témakört ölelt át. Mára jóformán csak a külügy és a jogrendszer maradt dán igazgatás alatt.

Amikor 1973-ban Dánia és Grönland belépett az EU-ba, Feröer kívül maradt. Később – eddig egyetlenként – Grönland is kilépett !

A feröeri–dán viszony fő problémája az, hogy Dánia egyre több kérdést utal Brüsszelbe, s így az EU dönt Feröer feje fölött.

A legfontosabb kérdés a halászati kvótarendszer, hiszen az exportban 90% fölötti részesedése van a halászatnak. Nagy előnyt jelent az EU-n kívüli státus a beltengerek szempontjából! Míg az EU a partvonaltól 12 tengeri mérföldre korlátozva húzza meg a határt tagállamai számára, a nemzetközi egyezmények 200 tengeri mérföldet engednek. Ennek a helyzetnek köszönhetően a dunaszerdahelyi vagy a komáromi járásnál alig nagyobb szárazföld egy nagy–ma?gyarországnyi – halban és olajtartalékokban egyaránt gazdag – területet mondhat magáénak az Atlanti-óceánból!

Gyakorlatilag mégis teljesen ismeretlen szeglete a világnak, pedig természeti és kulturális szempontból különleges, annyira, hogy a National Geographic 2007 őszén a világ legjobb helyének választotta. A világon egyedül itt maradt fenn a balladatánc. Környezetvédő szervezetek hevesen támadják a bálnavadászat miatt, holott a hagyományos Grindadráp során a lehető leghumánusabban és leggyorsabban végeznek az állatokkal. A zsákmányból a körzet minden lakosa díjmentesen kap.

A Dániával kötött egyezség értelmében egyes nemzetközi szervezeteknek már önállóan is lehet tagja Feröer, így például a FIFA, a Nemzetközi Paralimpiai Szövetség, a NAMMCO és a FAO egyaránt tagjává fogadta, ugyanakkor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem fogadja el Feröert, így az első olimpikon, Katrin Olsen evezőnő dán színekben indulhat Pekingben.

Dánia tehát egyik szempontból mankó, hiszen többszázezer korona támogatást ad évente, és nagyon sok feröeri él hosszabb-rövidebb ideig Dániában is. A feröeri korona egyenértékű a dánnal, és a világhoz is Dánián keresztül kapcsolódik.

Másrészt viszont Feröer Dánia árnyékában igen nehezen tud kilépni a világ színpadára. A zöld szervezetek csak negatív hírét viszik, rengeteg kiváló könnyűzenei művésze közül csak a Londonban élő Teitur, a műfajilag rendkívül sokszínű Eivör tett nagyobb nemzetközi ismertségre szert.

Hogy az Európa legalacsonyabb munkanélküliségét (1,3%) felmutató, egyszerre elhagyatott, ismeretlen, álmatag, társadalmilag elmaradott és sikeres, gazdaságilag fejlett, társadalmilag modern, törékeny, s mégis jóléti miniállam milyen ütemben halad a függetlenedés felé, az a most folyó koalíciós tárgyalások egyik nagy tétje.