Párizsi mementó

A rossz hír, bár tizenkét ártatlan ember halálánál aligha lehet rosszabb: nincsenek egyszerű megoldások. A szerdai párizsi terrortámadás kapcsán sem. Pedig sokan ezek után fognak kiáltani a következő napokban. Betiltani, kizárni, hazaküldeni, rendet rakni, elűzni, nem törődni másokkal, nem provokálni – sokszor egymásnak is ellentmondó megoldások, ám egyik sem kivitelezhető, sok pedig egyenesen helytelen.

Betiltani az iszlámot? Hol? És hogyan? A mohamedánok többsége nem terrorista, éli az egyszerű életét, mint bármelyik keresztény, hindu vagy buddhista. Arról nem is beszélve, hogy az iszlám európai betiltása sem hozna megoldást: a terroristák egy része ugyanis az arab világból érkezik (lásd például a 9/11 merényletet), az Arab-félszigeten pedig azért elég macerás lenne törvényen kívül helyezni az ottani vallást.

Kitoloncolni a bevándorlókat? Miért? Többségükkel nincs gond, és mindez igazságtalan is lenne: a 60-as, 70-es években jól jöttek, amikor kisegítették a szabad munkaerő után éhező Nyugat-Európát, s jelentős részük a mai napig olyan munkát végez, amire a „bennszülöttek” nem hajlandók. Sőt, időközben ők maguk is bennszülöttekké váltak, legalábbis a gyerekeik, unokáik. Jellemzően az utóbbiak tartoznak a lövöldözgetők közé, nem a bevándorló szülők és nagyszülők. Vagyis azok, akiket tömegesen ki sem lehet toloncolni, hiszen születésüktől kezdve az őseiket befogadó ország állampolgárai. Rendet rakni a moszlimoknál? Hogyan, miből? Egymilliárd főt számláló, egyébként is rendkívül heterogén (Afrikától az indonéz szigetvilágig húzódó) térségről beszélünk, az USA-t egy „szimpla” iraki vagy afganisztáni kaland is hosszú évekre lekötötte és pénzügyileg lefagyasztotta.

Hazamenni, békén hagyni őket, nem provokálni? Ez is egy megoldás, de ezzel a Nyugat elismerné a vereségét. Nem a hatalmi pozíciója, hanem saját értékei vereségét. Hosszú távon pedig mindez megbosszulná magát: most sem azzal volt a baj, hogy mit művelnek a franciák az arab világban, hanem hogy hogyan ábrázolják saját országukban a moszlimokat. Nem megoldás az öncenzúra sem: megengedhetetlen, hogy valakik mások lemészárlásával fenyegessenek csak azért, mert viccet csináltak belőlük. Még ha ezek a viccek olykor ízléstelenek és provokatívak, akkor is elfogadhatatlan a szerdai merénylet. A „számunkra semmi sem szent, mindenkibe, bárhogyan belerúghatunk” elvet képviselők olykor valóban ízléstelen, mások méltóságát sértő karcolatokat is képesek közölni – ezt ignorálni kell. Esetleg jogi úton kérni elégtételt. De nem mészárolni.

Akkor mi a megoldás? – kérdezheti joggal az olvasó. Nincsenek egyszerű megoldások, olyanok pedig pláne nem, amelyekkel elejét lehetne venni a hasonló vérengzéseknek. Biztos, hogy a fejetlen multikulti bevándorlási politika (amely az utóbbi10–15 évben látványosan megbukott) tarthatatlan, mint ahogy az is, hogy szigorúbban kell ellenőrizni az európai moszlim közösségeket. Változtatni kell a Nyugat eddigi politikáján is, mivel mind az agresszív Bush-féle inváziós, mind a mosolygós, tehetetlen Obama-politika melléfogásnak tűnik. A terrorizmus jó ideig itt lesz köztünk. Meghátrálni, öncenzúrához folyamodni viszont nem szabad. Még akkor sem, ha mindez olykor emberéleteket követel.