Övön alul – balról

Peter Ponický oktatási miniszter mindössze néhány hónapja tűnt fel a szlovákiai közéletben, mégis sikerült magára vonnia a közvélemény figyelmét, legújabban pedig a szlovákiai magyarság felháborodását. Először akkor került a középpontba, amikor az SDĽ híveinek tudomására hozta: a választások után szívesen átvenné az elnöki posztot Pavel Koncoštól. Ha akadt még olyan fanatikus, aki abban bízott, hogy az ambiciózus oktatási miniszter húzza majd ki a zavaros értékrend és a megkövesült nézetek kátyújában fulladozó pártot, az néhány napja végképp csalódhatott. Kiderült ugyanis, hogy Ponický a jelenlegi pártelnök legjobb tanítványa, mert hozzá hasonlóan a központosított állami irányítás rendíthetetlen híve.

Tántoríthatatlan elkötelezettségének legújabb igazolásaként az oktatási minisztériumban alosztállyá degradálta a nemzetiségi iskolák osztályát és megszűntette az egyházi és a magániskolák viszonylag önálló felügyeletét. Mindezt alig három héttel a parlamenti választások előtt tette, amelyek után szinte biztosra vehető, hogy nem ő és még csak nem is az SDĽ kapja meg ezt a tárcát. Jól tudta ezt a tárcavezető is, hiszen meglehetősen cinikusan azt nyilatkozta, hogy az utódja számára megfelelő körülményeket igyekszik teremteni. Magyarán: kiirtotta a nemzetiségi, az egyházi és a magániskolák minimális – szakmai szempontból teljesen indokolt – autonómiájának még az írmagját is. Ponický pontosan tudta, hogy a választási kampány idején végképp nem lesz semmilyen politikai következménye sem jól kifundált döntésének, hiszen a Koalíciós Tanács és a széthúzó kormány ennél sokkal nagyobb horderejű ügyekben már hónapokkal ezelőtt sem tudott kivajúdni egységes álláspontot.

Nincsenek illúzióim az SDĽ politizálásról, ezért számomra Szigeti László bohózatba illő magatartása okozta a legnagyobb csalódást. Az államtitkár bejelentette, hogy a miniszter őt sem tájékoztatta a készülő változásról, emiatt tiltakozik a módszer meg a döntés ellen és – fontolgatja a lemondását. Hát nem sok ideje marad a meditálásra, hiszen ugyebár alig három hét múlva választások lesznek... Bizonytalankodó válasza sokakban újabb kételyeket ébresztett: ha kiélezett, ugyanakkor egyértelmű helyzetben csupán ilyen harmatgyenge lépésre szánta el magát, akkor vajon kiélezett helyzetekben mire volt képes a jelenlegi posztján? A szomorú történet intő jel a Magyar Koalíció Pártjának is. Való igaz: a baloldali kormánypárt a most véget érő választási ciklusban politikai pozíciói révén két megtartó erőnket igyekezett gyengíteni, amikor a szlovákiai magyar oktatásügy és az agrárium gyarapodását, vagyis a jövőnket gátolta. De az is tény, hogy azok is megkönnyítették a dolgukat, akik felelős – esetünkben államtitkári – posztokra olyan személyeket jelöltek, akik nem voltak képesek összefogni azt a jelentős hazai magyar szellemi erőt, amely főleg e két szférában létezik.

Önmaguk és főleg magyarságunk helyzetét gyengítették ezzel. Rövidesen eljön az idő, amikor mindebből végre okulni kell.