Óvatos derűlátás

Amennyiben hinni lehet a gazdasági elemzőknek, tavalyhoz képest az idén tehetősebbnek érezheti magát a lakosság. Számításaik szerint nőnek a reáljövedelmek, magyarán: több árut kapunk pénzünkért. Igaz, a nominálbérek a választásokig már aligha érik el az 1997-es szint miniszterelnök által kilátásba helyezett kétszeresét. Nem teljesül a SDK ezirányú ígérete, de a kormány munkahelyteremtést ígérő programpontja sem. Tudtuk ezt anélkül is, hogy Dzurinda bevallotta. Mindezek ellenére jó hallani, ha valaki azt állítja, nem romlik a lakosság nagyobb hányadának életszínvonala. Hogy a kisebb hányaddal mi lesz, az a többség közé tartozó átlagembert nem túlságosan érdekli; rendszerint nem azok közé tartozik, akik segíteni tudnak abban, hogy a több mint félmillió állástalannak legalább a fele mielőbb munkához jusson. De azért a segélyből élők számára is jó hír, hogy várhatóan lassúbb ütemben növekednek majd az árak, így havi járandóságukból majdnem annyit vehetnek, mint korábban. Az alkalmazotti fizetések várható emelkedését több tényre alapozva jósolják. Többek között arra, hogy ha lassan is, de növekszik a vállalatok nyeresége, továbbá, hogy a jövedelemadó csökkenésének köszönhetően mérséklődnek a vállalati adókiadások, kisebbek a kamatterhek. Tehát éreztetni kezdik hatásukat azok az intézkedések, amelyek valamelyest könnyítenek a vállalkozások anyagi terhein. A választások közeledtével várható, hogy a kormány és a koalíciós pártok négy évvel ezelőtti választási ígéreteit előszeretettel vesézik ki mindazok, akik korábban maguk is rendre fogalmazták meg felelőtlenül nagyvonalú választási ígéreteiket, majd számonkéréskor szemrebbenés nélkül hivatkoztak kiszámíthatatlan körülményekre. E kormánynak ugyan nem látványos, de érezhető eredménye, hogy a tagadhatatlanul rossz kiindulási pozícióból képes volt legalább valamelyest stabilizálni a gazdaságot és a lakosság többségének életszínvonalát. Stabilizálni, de nem emelni! Várható, hogy a választási évben az állami munkahelyeken növekednek a javadalmak. Nem kell gazdasági elemzőnek lenni, hogy gyanítsuk: választási fogásról van szó, amelynek következményeit a növekvő költségvetési hiány miatt mindannyiunknak kell viselni. Az lenne az igazi választási fogás, ha a magánszektor fejlődésének körülményeit sikerülne javítania a kormánynak. Persze, ehhez nem elegendő néhány hónap, így amit a Dzurinda-kabinet e téren elmulasztott az 1998-as választások után, utolsó évében már nehezen hozhatja be.