Capoeira, a mozgás öröme

Talán nem sokan tudják, mi a capoeira, miközben Galántán tizenhárom éve gyakorolják több tucatnyian ezt a harcművészetet. Szlovákiában van még csapat Érsekújvárban, Komáromban és Nyitrán, ezen kívül Csehországban és Magyarországon is közkedvelt szabadidős tevékenységnek számít.

Történelmi háttér

A galántai csapat tagjaitól megtudtam, a capoeira egyelőre nem elismert és bejegyzett sport, pedig nagyon jó edzésforma, fejleszti a mozgáskoordinációt, állóképességet, ritmusérzéket. Brazíliából ered, egykor a rabszolgák körében alakult ki, akiknek tilos volt a sport, a harc, ám mégis szerették volna edzésben tartani magukat, felkészülni az esetleges támadásokra az urukkal szemben, ezért a társaik takarásában, akik kört, vagyis úgynevezett rodát alkottak köréjük, egymás támadták. A körben állók saját maguk által alkotott ritmushangszereken játszottak, énekeltek, tapsoltak, ezzel adták az alapot a mozgáshoz a kör közepén a harcot mímelő két társuknak. A körben lévők felváltva indítanak támadást egymás ellen és az a céljuk, hogy kitérjenek, elhajoljanak a másik rúgásai, mozdulatai elől. Mivel a rabszolgáknak a zenélés is tilos volt, a hangszereket is csak a környezetükben talált termésekből tudták megalkotni, például kókuszdió héjából, botokból, növényekből, kövekből. A capoeira művelői elsősorban rúgásokkal és lábsöprésekkel támadnak, ritkán alkalmaznak ütéseket, csapásokat. Ahhoz, hogy elkerüljék az ellenfelet, akrobatikus és atlétikai elemeket is alkalmaznak, például cigánykereket, kézenállást, kézen-, illetve fejen átfordulásokat, különböző ülőhelyzeteket, ugrásokat, flipeket, és igyekeznek kicselezni egymást. 

A galántai csapat

Galántán az érsekújvári Vlado Solčáni edző alapította meg a csapatot, aki Szlovákiában is az elsők között kezdett ezzel a harcművészettel foglalkozni. A célja az volt, hogy minél többen ismerkedjenek meg vele, hogy megmutassa másoknak is, hogyan érezhetik jobban magukat a saját testükben, hogyan lehetnek hajlékonyabbak, ellenállóbbak, erősebbek, koordináltabbak. Elmondása szerint rendkívül jó eszköz arra, hogy megtartsa jó erőnlétét. Az évek során számára életformává vált a capoeira, maga is versenyez, főállású edzőként edzi a galántai mellett az érsekújvári csapatot is. Galántán három korosztállyal foglalkozik, a 6-9 évesek, a 10-13 évesek és a 13 évnél idősebbek alkotnak külön csoportot, összesen mintegy hatvanan járnak rendszeresen az edzésekre, 50 gyerek van köztük. 

„Ha tehetik, szívesen vesznek részt versenyeken, akár országon belül, akár külföldön, ezekre együtt megyünk, a gyerekek szüleivel, hozzátartozóival. Igazi közösség alakult ki köztünk az évek során, nagyon családias a kapcsolatunk a csapattagokkal. Tévedés azt gondolni, hogy csak a gyerekek és a fiatalok játszhatják a capoeirát, hiszen bármikor el lehet kezdeni, felnőttkorban is. Nem kell hozzá más, mint jókedv és szeretni a mozgást, nem használunk semmiféle speciális segédeszközt” 

– hangsúlyozta. Elmondta még, hogy a galántai csapattagok között vannak többen, akik versenyekre járnak és többszörös világbajnokok, Európa-bajnokok, nemzetközi versenyek győztesei. A galántai klub a legsikeresebb Szlovákiában, a gyerekek ugyancsak kimagasló eredményeket értek el nemzetközi versenyeken. 

Bárki elkezdheti

Szőcs Norbert segédedző 12 évvel ezelőtt került a csapatba, de mint mondta, viszonylag későn, 35 évesen, ezért hátrányban van azokkal szemben, akik fiatalabb korukban kezdték a capoeirát művelni. Szintén életformának tekinti a harcművészetet, a 12 év alatt az első tanári fokozatot érte el, szívesen tartja az edzéseket mindhárom korosztálynak immár harmadik éve. 

„Nagyon tetszik ez a táncos-harcos mozgás, de az is, hogy egy közösség vagyunk, az edzéseken kívüli aktivitásaink is vannak, workshopokra járunk, ahol más capoeiristákkal is találkozunk, a külföldi versenyeken másokkal ismerkedhetünk, több idegen nyelvet gyakorolhatunk” 

– magyarázta. Hozzátette, hogy versenyekre már nem jár, de a gyerekek esetében fontosnak tartja, hogy időnként összemérjék tudásukat, hogy megtapasztalják a győzelem mellett a vereséget, a csalódást is.

Látható a fejlődés

A gyerekek edzésén tett látogatáson a rájuk váró szülők elmondták, ők a legjobb szurkolók a versenyeken. Az edzések során összeszoknak, így a versenyekre való utazást is együtt szokták megszervezni. Az alsószeli Tóth család mindkét gyermeke gyakorolja a capoeirát, az idősebb fiú, Alex már hatodik éve. A legsikeresebb gyerekek közé tartozik, öccse a legkisebb csoport tagja. Korábban az anyukájuk, Tóth Benkovič Anita is részt vett az edzéseken, hogy az ülőmunkát kompenzálja. A férjével, Tóth Borisszal együtt úgy vélik, a fiúknak mindenképpen hasznukra válik, hogy hetente kétszer edzenek. 

„Alex esetében megfigyelhető, hogy sokkal jobban koncentrál, fegyelmezettebb, javult az egyensúly- és ritmusérzéke, nem olyan fáradékony, mint korábban. Mindkét agyféltekét használni kell a játék során, ugyanazt a gyakorlatot mindkét oldalon el kell végezniük, mindig azon az oldalon gyakorolnak többet, amelyik a gyengébb, ügyetlenebb” 

– osztották meg tapasztalataikat a szülők a capoeirával kapcsolatban. Kiemelték azt is, hogy sok hasznos dologra tanítja a gyerekeket ez a mozgásforma, például arra, hogy a kisebbel is kell tudni úgy játszani, hogy ne okozzanak neki balesetet, ne akarják a nyilvánvalóan nagyobb erejüket ellene fordítani, ugyanakkor egyenrangú felekként is tudjanak együttműködni.