Capoeira a képeken – Tóth Benkovič Anita fotókiállítása

A hét elején kerültek fel Tóth Benkovič Anita fotói a MarLin cukrászda falára, ahol a Galántai Fotóklub tagjai mutatják be rendszeresen legszebb alkotásaikat. Anita a városban működő capoeira sportcsapatot mutatja be 13 fotón, amelyeket mintegy ezer, a Galántán szervezett első szlovákiai capoeira versenyen készített felvételből választott ki. 

„A gyerekeknek szervezett verseny elején a felnőttek tartottak bemutatót a Brazíliából eredő küzdősportról, róluk is készültek felvételek. 

A sportág érdekessége, hogy az egymással harcoló felek tulajdonképpen nem ütik egymást, hanem igyekeznek kivédeni a másik támadásait, elhajolni előle, ahogy egykor a rabszolgák edzettek egymással annak érdekében, hogy ellenállóbbak, erősebbek legyenek. 

A harcoló feleket körbeveszik a csapattársak, akik énekkel és ritmushangszerekkel adják az alapot a mozdulatokhoz, őket is láthatjuk a képeken” – mondta el a fotós erről a különleges, sokak számára ismeretlen harcművészetről, amelyet mindkét gyereke gyakorol és ő maga is kipróbált. 

A fotózással több mint 15 éve foglalkozik. Részben autodidakta módon tanulta, de részben segített a fejlődésében a fotóklub is, például abban, hogy hogyan kezelje a fényképezőgépet, mit lásson azon keresztül, mi legyen másképp, mint amit esetleg mások látnak, ugyanakkor másnak is jó érzése legyen a fotóitól. Elmondása alapján azért is jó a Galántai Fotóklub tagjának lenni, mert segít a fejlődésben, a fotósok tudnak egymástól tanulni. 

„Jó alkalmat kínálnak erre a rendszeresen szervezett workshopok, amelyeken szakemberektől tanulhatunk, különféle témakörökben készítünk közösen képeket, majd elemezzük, értékeljük. 

Egyszerű filmes fényképezőgéppel kezdtem, most viszont egy komolyabb tükörreflexes gépem van, mégis leginkább a régi gépet szeretem, csak az a baj, hogy kevés idő jut a hobbimra. 

Ha több lenne, akkor biztosan többször használnám, mert mások a tónusok. Többnyire fekete-fehér filmre fotózom, így a képek egyfajta nosztalgiát adnak vissza, nekem többet mond a fekete-fehér fénykép mint a színes, szerintem jobban meg lehet vele fogni az érzéseket, a hangulatot” – tette hozzá Anita. 

Úgy véli, a fotóklub tagjai számára megtiszteltetés, hogy a nyilvánosság elé tárhatják a műveiket, mert manapság a fényképek felkerülnek a közösségi oldalakra, ahol néhány napig láthatóak, aztán mindenki elfelejti őket, nyomtatott formában viszont maradandóbb, hosszabb ideig lehet bennük gyönyörködni, lehet róluk beszélni. 

A kiállításnak azért is örül, mert a capoeiráról is hírt adhat általa, hiszen mint tapasztalja, sokan nem is tudnak róla, hogy ilyen csapat is van Galántán. Szerinte fontos, hogy visszajelzést kapjon arról, amit csinál. Mint fogalmazott, ugyanúgy, ahogy a színész kiáll a színpadra és tapsolnak neki, egy fotósnak is jólesik, ha elismerik az igyekezetét. Kíváncsi mások véleményére, hogy hogyan reagálnak a látottakra, akár a fotóklub többi tagja, vagy akár ismeretlenek is, akik megnézik a fotóit.