Ötvenöt év múltán

1948. december 15. igen jelentős dátum a szlovákiai magyar sajtó szempontjából. Ezen a napon jelent meg az Új Szó első száma. Hogy milyen szerepe volt az Új Szónak a szlovákiai magyarság életében, ezt szeretném kifejteni pár sorban. A II. világháború a magyarság szempontjából tragikusan végződött. A határok átrajzolásával az anyaországon kívül kisebbségbe kerültünk. Fennállt a veszély, hogy a szlovákiai magyarság elveszti iskoláit és ezzel anyanyelvét, és anyanyelvű sajtó nélkül asszimilálódik. A Beneš-dekrétumok alapján jöttek a kitelepítések Csehországba, majd a Magyarországgal lebonyolított lakosságcsere és lassan, de biztosan kezdetét vette egy folyamat, amit legegyszerűbben úgy lehet jellemezni, hogy az ország megtisztítása a magyar és a német nemzetiségű polgároktól. A csehszlovák kormány vagonszám hurcoltatta ki azokat a szlovákiai magyarokat, akik nem reszlovakizáltak. Ezek közé a meghurcolt és megalázott állampolgárok közé tartozott a mi családunk is. Amikor 1947. december 6-án hazatérhettünk az egyéves „kényszervakációról”, Ipolyság szerte ilyen feliratok fogadtak bennünket: Na Slovensku, po slovensky. Abban a nehéz időkben gondolni se mertük, hogy egy év múlva lesz magyar nyelvű sajtónk. Amióta az eszemet tudom, az Új Szó soha nem hiányzott nálunk. Az akkori alkotmány is szavatolta a szólásszabadságot, de úgy „kommunista módra”, vagyis az Új Szó szerkesztői csak úgy írhattak, ahogy meg volt nekik engedve és a pártnak is tetszett. De a lényeg az volt, hogy magyar nyelven jelent meg az újság. A szlovákiai magyar, miután kinyitotta ezt az újságot, rádöbbent, hogy mégis vagyunk, mert van sajtónk és ezáltal megmarad az anyanyelvünk is, és ha a nyelvünk megmarad, akkor megmaradunk mi is. Ebből a szempontból az Új Szónak oroszlánrésze volt abban, hogy rádöbbentse az elkeseredett magyarságot: vagyunk. Fel a fejjel, van egy magyar nyelvű újságunk, ez csak a miénk, írnak rólunk és ha írnak rólunk, akkor vagyunk. A második világháború utáni zavaros és sötét időszakban ezt a lapot én leginkább egy világítótoronyhoz hasonlítanám, amely fényével mintegy jelt adott a szlovákiai magyarságnak, hogy itt vagyok, olvassatok és ne felejtsétek és ne tagadjátok meg magyarságotokat. Én a napot el sem tudom képzelni Új Szó nélkül. Tisztelt szerkesztőség a magam és a szlovákiai magyarság nevében engedjék meg, hogy a további munkájukhoz nagyon sok sikert és minden jót kívánjak. Maradok szeretettel állandó olvasójuk:

Benyovszky László Léva