Orbánék óriásplakátjait is elfedi az élénklila körömlakk

A magyar adófizetők a saját pénzükért értesülhetnek arról, hogy „A magyar reformok működnek“. Az illetékes el is mondta a tévében, hogy nincs okuk szégyenkezésre, és teljesen természetes, hogy ily módon adnak hangot örömüknek. Rezsicsökkentés, minimálbéremelés, otthonteremtés-támogatás, családi adókedvezmény, gazdasági növekedés. A kampány állítólag 600 millió forintba került. Ilyesmit még a Fico-kormány sem enged meg magának, fut át az agyamon, mialatt felszállok a buszra, és érzem, hogy megvan a jegyzettéma. A busz légkondis, rögtön találok ülőhelyet az egymással szembe fordított négyes ülések egyikén. Elégedetten dőlök hátra.  A karok nélküli lány négy megállóval később száll fel, és velem szembe ül le. Maximum huszonöt éves. Divatos póló, rövidnadrág, cifra lófarok, ízléses, enyhe smink. És nincsenek karjai. Illetve lóg valami válltól lefelé: két rövid csonk, tizenöt-húsz centis karkezdemények, amelyek aztán hirtelen elfogynak. Bal oldalon kettő, jobb oldalon egyetlen ujj nő a csonka karokból.  Kifejezetten szép arc, arányos termet, a karokon kívül minden rendben van vele. Igyekszem óvatosan, lopva szemlélni őt, mert nyilván sokan megbámulják... Egykedvűen néz ki az alakon. Arra gondolok, hogy úristen, nem tudja megvakarni az orrát. Se túrni. Se legyezni magát ebben a tikkasztó hőségben. Se enni, inni útközben. Se kifesteni a szemét, a száját, lófarokba gyűjteni a szép, hosszú haját. Valaki segít neki mindebben, mert hiszen kifogástalanul néz ki.  Soha életében nem fog tudni megsimogatni senkit.  Az a két, illetve egy ujj nem használható semmire, úgy lógnak lefelé, mint valami katonai vállbojt a komcsi érából. De mindhárom köröm festve van, méghozzá élénklilára, az idei nyár divatszínére. Ez a lány követi a divatot. Vagy ő, vagy azok, akik gondját viselik.  Gyorsan elfelejtem Orbán Viktort, ezt a zsebdiktátort. Már egyáltalán nem foglalkoztat a íz perccel ezelőtt még gyomorforgatónak tűnő magyar kormányhirdetés. Ha a magyar nép eltűri azt, ami jelenleg zajlik, akkor nyilván jól van ez így. Viszont itt ül valaki velem szemben, akinek nincs karja.  Jön az ellenőr, végigjárja a buszt, jegyeket, bérleteket kér. Int a lány felé, és azt morogja: „Ďakujem!“ Még szép, hogy ingyen utazhat, fut át az agyamon, aztán pedig, hogy amúgy sem tudna jegyet lyukasztani. Nincs neki mivel. Aztán valakit lefülel az ellenőr, nem érdeklik a kifogások, mindenkinek van elég ideje lyukasztani, nincs olyan, hogy elbambul az ember, vagy ha van, akkor fizessen büntetést. A lány is az eseményeket figyeli. Sajnálat tükröződik az arcán. Ezt a szegény embert meg fogják büntetni, mert nem nyomott jegyet a lyukasztóba…