Önlenullázó baloldal

Mindent elsöprő vereséget szenvedett a baloldal. Miközben a szavazatuk elfuccsolódásán töprengő kevesek elképedve bámulják a képernyőre vetített számokat, amelyek szerint az SDĽ és az SDA együttesen se tesz ki 5 százalékot, emlékezetemben felidézem azokat a következtetéseket, amelyeket réges-régi pártoktatásokon vonattak le velünk; a nagy baloldali kudarcok után mindig létezett vigaszforrás: összeesküdött ellenünk a világ. A baloldal történetében most e tekintetben is új éra kezdődött. Tegnapelőttől itt sem a politikatudományban képzettek, sem a mezei hadak közkatonái nem hivatkozhatnak ármányra, összeesküvésre, az osztályellenség áskálódására. A baloldal besavanyodott krémje most a legfelsőbb tisztségek bársonyszékeiből zuhant ki a süllyesztőbe. Sok minden elmondható a hazai demokrácia fordulat utáni minőségéről, de hogy 1989 után politikai struktúránk nem akceptálta a tékozló fiú megtérése lehetővé tételéről szóló bibliai követelményt, az semmiképp nem állítható. A baloldalnak önmagát sikerült lenulláznia. Tizenhárom éve mindenki azzal számolt, hogy hoszszú és széles hullámvölgybe kerül. A csodával határos, hogy Európában az öreg évezred utolsó évtizede a szociáldemokrácia évtizede volt. Közben térségünk négy országa közül háromban fél évszázadnyi tetszhalál után életre kelt a korszerű baloldal. Szlovákia az a negyedik, ahol e tekintetben rákmenetre emlékeztet a fejlődés. Ez meghatározó mértékben annak a következménye, hogy akik 1989 őszén élére álltak az 1968-tól hazaáruló múltú SZLKP szociáldemokratává alakítása folyamatának, olyan baloldali pártot hoztak létre, amelyet állásfoglalásai szerint, a jobboldallal való ütközései alapján a baloldalilag érdekeltek nem tudtak megkülönböztetni mondjuk a KDH-tól, a HZDS-től, de sokszor az SNS-től se. Pedig hogy baloldali párt működésére a fordulat után volt igény, azt jól mutatják a kilencvenes évek első felében elért választási eredmények. Hatásukra növekedtek meg Peter Weiss ambíciói. Ezektől vezérelve ütötte a vasat az 1994-es választások mihamarabbi megtartása mellett. Az SDĽ vezető garnitúrája úgy viselkedett, hogy az egyszerű ember a szocdem politikust nem tudta megkülönböztetni a polgári politikusoktól. Nyilvánvaló, hogy egy baloldali párt nem építhet arra, hogy a plébános úr a májusi litánián a hívőket majd megagitálja a szociáldemokrata gondolat számára. De az is abszurd megoldás, hogy 1989-ben a tegnapi konszoli-dátorok egyenesen a kommunista párt fejtágítójáról mentek át pártot alapítani az új demokrácia számára. Olyan is lett ez a párt. A leépülés ennek (is) a következménye.