Önelégültségre nincs ok, Brüsszelnek reagálni kell a polgárok lázadására

MTI-ÖSSZEFOGLALÓ

Súlyos, talán végzetes hiba volna, ha az Európai Unió tagállamainak vezetői nem foglalkoznának komolyan az EP-választásokon előretörő politikai szélsőségesekkel, és mindent folytatnának tovább, mintha misem történt volna – írta a

Financial Times

véleményrovatában Gideon Rachman. A publicista szerint nem a populisták miatti hisztéria jelenti az igazi veszélyt, hanem a nyugalom, az önelégültség. „Az EU-csúcs fő napirendi pontja valószínűleg egy jellemzően brüsszeli viaskodás lesz, hogy melyik ismeretlen bennfentes legyen az Európai Bizottság elnöke. Jelentős politikai korrekció nem lesz, ugyanis túl nehéz lenne megállapodni arról, hogy mit kellene tenni. Európa szokásosan ezzel az önteltséggel válaszol a felvilágosulatlan tömegek, más néven a választópolgárok politikai lázadására” – írja a szerző, majd hozzáteszi: ezt most nem szabad megengedni. Rachman úgy értékeli, hogy bár a populisták, szélsőségesek gyűlölik egymást, bizarr és egymásnak ellentmondó dolgokat követelnek, kottájuk alaphangja azonos: az EU túl nagy hatalmat kapott a nemzetállamok rovására. Rachmann úgy véli, hogy azon országokban, amelyek a schengeni övezetnek és az eurózónának is a tagjai, immár jórészt az EU határozza meg azt a két kérdést, amely hagyományosan a nemzetállamok szuverén joga: a határaik és költségvetéseik fölötti ellenőrzést. „Az EU vezetői azzal a kihívással néznek szembe, hogy vissza kellene állítani a nemzeti, demokratikus szuverenitást ezeken a területeken, anélkül, hogy magát az uniót lebontanák” – írja Rachman.

Az euroszkeptikus pártok európai parlamenti választásokon elért eredményei azt mutatják, hogy az állampolgárok elvesztették bizalmukat a hatalmon lévő elitek iránt – vélte

José Manuel Barroso,

az Európai Bizottság elnöke. „Rendkívül aggasztónak találjuk ezt a tendenciát” – mondta a portugál politikus. Hozzátette, hogy a kontinens az európai integráció kezdetei óta az elmúlt évtizedek legsúlyosabb pénzügyi, gazdasági és szociális válságából lábalt ki. Barroso ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az euroszkeptikusok előretörésében szerepet játszó tényezők túlmutatnak az európai országok adósságválságán. Emlékeztetett a munkanélküliségre, az idegenekkel szembeni ellenérzésekre és a bevándorlás problémáira. Hangsúlyozta, „mindez a populizmus és a nacionalizmus termékeny táptalaja”. Az Európai Bizottság elnöke elmondta, a szélsőjobboldali pártok a válság előtt is jelentős erőt képviseltek Európában, hiszen 2002-ben Jacques Chirac francia elnök kihívója az elnökválasztás második fordulóján a szélsőséges nacionalista Nemzeti Frontot (FN) vezető Jean-Marie Le Pen volt.

Már az EP-választások utáni történésekre, az Európai Bizottság elnökének közelgő megválasztására összpontosít a

Frankfurter Allgemeine Zeitung

(FAZ) német konzervatív lap. A német újság Orbán megtagadja Magyarország szavazatait Junckertől címmel közölt írást, amely kiemelte, Orbán Viktor az EP-választási kampányban ugyan kelletlenül, de támogatta az Európai Néppárt csúcsjelöltjét, Jean-Claude Junckert, a választás után viszont „revansot vesz”, amiért a luxemburgi politikus bírálta a budapesti jobboldali fordulatot. A FAZ hangsúlyozta, az európai szocialisták és a néppártiak várható „hatalmi pókerjátszmájában lehet még szerepe” Orbán állásfoglalásának, hiszen a Fidesz szavazatai nélkül megfeleződik az Európai Néppárt előnye a szocialistákkal szemben. Martin Schulz, a szocialisták „dörzsölt taktikus” csúcsjelöltje ezt bizonyára számításba vette, ugyanakkor meglehet, hogy Orbán csak Juncker fideszes támogatásának „az árát akarja felsrófolni” – írta a FAZ.

Magyarország miniszterelnöke továbbra is Európa-ellenes irányvonalat követ – véli a

Deutschlandfunk.

„Aki nem harcol, az lúzer” címmel közölt összeállítást, ebben kiemelte: a Fidesz utcahosszal nyert az EP-választáson, és Orbán Viktor a választás után is kitart az EU-val konfrontálódó politika mellett, amelyet az utóbbi években folytatott. Egyben ismertette a miniszterelnöknek a Jean-Claude Juncker támogatását elutasító állásfoglalását.