Olyan kicsi krumplik vagyunk

Méghozzá a krumpliföldön. És ha már az előbb szóba hoztam a bűnbeesést: a hetedik parancsolatot, a lopás tilalmát próbálják áthidalni a romák, akiknek – a kereszténydemokratákhoz hasonlóan – parlamenti elnökük is van. Ez a Fízik úr a minapában kijelentette, elejét lehetne venni a krumpliföldek megdézsmálásának, mégpedig úgy, hogy a potenciális tolvajokból burgonyaőrző és -védőszolgálatot verbuválnának. Roma csőszök cirkálnának tehát naphosszat a saját maguk által veszélyeztetett ültetvényeken, fizetségül pedig – természetbeli juttatásként – például burgonyát kapnának. Ez azért is jó ötlet, mert ha sajátjuknak tudják, vélhetően jobban vigyáznak majd a gádzsó krumplira. A szolgálat végeztével pedig, ha senki sem előzte meg őket, nyugodt szívvel kitépkedhetik a burgonyatöveket, és hazavihetik kiérdemelt jussukat. Nem is értem, miért nem vetettek cigánykereket örömükben a jernyei polgárok. Merthogy nevezettek azt nyilatkozták a tévében, hogy ez csak az amúgy is létező tolvajlás legalizálása lenne. Az egyik frissen burgonyátlanított asszonyság inkább kijárási tilalmat rendeltetne el a polgármesterrel, aki erre a tévében megvonta a vállát, és valami olyasmit motyogott, hogy nem is rossz az ötlet, lehet róla tárgyalni. Na de ennek hallatán aztán az egyik fogafogyott cigányember felháborodott és felbátorodott: a kamera szemébe mondta, hogy álljon meg a menet, merthogy az az ő emberi jogaiknak a krumpliföldbe tiprása lenne, kartából következően meg enszileg. Itt tart tehát ez idő szerint a pityókaperpatvar, uborkaszezonban ennyi fejlemény krumplifronton, hogy úgy mondjam, nem piskóta.

Meg az sem, hogy a keleti tolvajok fővárosi kollégái egyenesen a dilpomácia vezetőjénél, Eduard Kukannál tettek nem hivatalos, és barátinak sem nevezhető látogatást. A jól megérdemelt szabadságát Csehországban töltő külügyminiszter lakásába nevezettek betörtek, és biztosan nem tizenöt kiló krumplit vettek magukhoz. A rendőrség, szokás szerint, hatékonyan és nagy erőkkel. De – emelte fel az ujját az illetékes – a kifosztott külügyér ügyében sem járnak el másként, mintha mezei, zöld útleveles sorpolgár forogna szóban. Szóval Kukannak pechje van, aligha látja viszont az összeminiszterkedett javakat. De hát magára vessen, minek megy üdülni?

Bezzeg nem fenyegeti a kirablás veszélye az Elektra panziót. Vladimír Mečiar ugyanis idén nem nyaral, hanem könyvet ír a szlovákok történelméről. Végre! Ideje már, hogy egy jogász tollából, szakmailag megalapozott, elfogulatlan képet kaphassunk a többségi nemzet hányattatásairól a történelem folyamán, Pribinától Dzurindáig. Csáky Pál sem indul útnak (pedig küldik jó néhányan), simítgatja ehelyett európai uniós csatlakozásunk rögös útját. Csak Gyurovszky Régiófejlesztő László piheni ki fáradalmait, méghozzá a szlovák tengerparton. Legalább pár napig kunában számolhat, nem euróban. Rudi, a világutazó idén úgy belefáradt a törvények alá nem írásába, hogy a szabadságot választotta. A várakozásokkal ellentétben idén nem ejtették túszul a köztelnököt, sőt, annyira megtetszett neki Ukrajnában, hogy a tervezettnél két nappal tovább élvezi Kucsma elnök országának kitüntető vendégszeretetét. Lelk(iismeret)e rajta, végül is Kubába is mehetett volna, de lám, nem tette. Reméljük, az útifilmjét hamarosan levetíti a közszolgálati tévé.

Apropó, televízió. A tévédíjat is felemelték, bizonyám, hiába, a minőséget meg kell fizetni. Ezek után kétszer is meggondolom, a CNN-en nézem-e a Larry King Live-ot, vagy az esztévé kettőn az 1973-as Pozsonyi Lírát. A matyicásokat meg a guta ütögeti, hogy tegnaptól drágábban nézhetik a Vasárnap magyar nyelvű reklámját az STV-n. Az a baja Bajaníknak, hogy szlovákul csak feliratozzák a reklámot, magyarul meg mondják is.

Možno by som mal preložiť aj tento článok do slovenčiny. De szerintem mások megteszik helyettem.