Nyugdíjreform – csak az utolsó pillanatban

A Horizont Slovakia körül a héten tovább forrt a levegő. Többen csődeljárást kezdeményeztek ellene, ügyfelei gyűléseket rendeztek, szervezeteket alapítottak, és több cég vállalkozott a követelések behajtására. Jelentkezett a rendőrség is, amely tanúvallomást kér mindenkitől, akinek a Horizont nem fizet időre. A lehetséges szalmaszálakat is figyelnünk kell, így említsük meg, hogy a Horizont kassai központjában állítólag azt ígérték az alkalmazottaknak, hogy a jövő héten az új tulajdonos megmondja nekik, mi lesz a munkahelyükkel.

Eközben megriadt kliensei miatt a többi hasonló cég keservesen küzd a túlélésért. A Drukos közzétette azt a sémát, amely szerint állítólag megpróbálják a céget lejáratni, illetve rémhírterjesztés miatt egy sor feljelentést tett, köztük napilapok ellen. Kiderült az is, hogy a vele kötött szerződés felmondhatatlan, így az ügyfelek legfeljebb izgulva várhatják a kifizetési határidőt. Persze az sem sokkal jobb, amit a Sporoinvest ajánl, vagyis az idő előtti kivétel esetén a teljes hozam mellett a betét 30 százalékát is megvonják. Érdekes viszont az a lehetőség, hogy ha az ügyfél egy hónapon belül megnyugszik és visszatér a céghez, az elvett pénzét is visszakapja. Végezetül a nehéz idők nyilatkozatra késztették az AGW erős emberét, az eddig hallgatag hírében álló Matúš Gregát. ĺgy megtudhattuk, hogy két év alatt 13 ezer embertől 2,3 milliárd koronát vettek át. Újdonságnak számít az az információja is, amely szerint a három nagy, vagyis a Horizont, a Drukos és az AGW tavaly már majdnem megegyezett, hogy véget vetnek az öngyilkos egymásra licitálásnak, és az ígért hozamokat tíz százalék közelébe csökkentik. Állítólag ez a Horizontos Vladimír Fruni „felszívódása” miatt hiúsult meg.

A hét híre, hogy a kormány végre kinyögte a nyugdíjreform kezdetét jelentő döntést. Most már csak reménykedhetünk benne, hogy a társadalombiztosítási törvény bekerül abba a csomagba, amelyet politikusaink a választásokig még hajlandóak megtárgyalni (túlóráról ugyanis az ő nyomorúságos fizetésük mellett szó sem lehet). Nagyon ne örüljünk, hiszen így is csak a kezdeténél járunk – a talán egyszer emberi nyugdíjhoz vezető úton, akár csak Magyarországhoz képest is, négyéves késésben vagyunk (azt pedig senki sem tudja megbecsülni, mikor jutunk el legalább a járulékos nyugdíjbiztosítás bevezetéséhez – déli szomszédainknál ez már öt éve működik). Meglepően vértelenül lezárult a gázművek privatizálásával kapcsolatos vita is – a kompromisszum lényege, hogy a bevételből több jut a nyugdíjreformra és kevesebb az államadósság törlesztésére. Vagyis egyik zsebünkből átrakták a még nem is létező milliárdokat a másikba.

Hétfőn állítólag sokszori halasztás után a Nemzeti Vagyonalap dönt a komáromi hajógyár sorsáról. Tovább nem halaszthatja, mivel a cég igazgatója szerint ezután már csak a vég marad. Sokat nem kell válogatnia, hiszen időközben csak két pályázó maradt, a hangoskodó (és az állammal a kikötők miatt újra pereskedő) Penta, illetve a budapesti székhelyű válságmenedzselő cég. A vállalatoknál maradva: a héten az ajánlattétellel döntő fázisába érkezett két fontos dél-szlovákiai tömegközlekedési vállalat, a pozsonyi és a dunaszerdahelyi cég magánosítása, vagyis elsőként mi érezzük majd a saját bőrünkön, miként lát el szociális funkciót egy magánvállalat.

Ezekben a napokban mindenki megkapta az Értékpapírközpont számláját, amellyel az általában teljesen értéktelen részvényeikért az eddiginél is nagyobb számlavezetési díjat kérnek. A panaszkodóknak eddig egyetlen használható tanácsot adtak – családon belül ajándékozzák egy számlára a részvényeket – 50 darabig így csak 40 koronát kell fizetni a számlavezetésért.