Nyelvlecke a villamoson

Ne tévesszen meg, hogy sok angol kifejezést használnak, mert a tény az, hogy többségük nem beszél. Honnan tudom? Vannak adatok is, ám nem szeretnék ezekkel érvelni, mert attól, hogy csaknem tizenöt éve saját bevallása szerint a 15–29 éves magyar fiatalok 80 százaléka beszélt jól szlovákul, 15 százalékuk angolul, 12 százalékuk németül. Ma már elvileg valamennyien tudhatnak idegenül. De ahogy mondtam, nem tudnak. S ez a szlovák fiatalokra is érvényes. Legalábbis azokra a szlovák és magyar egyetemistákra, akikkel 19 éves és 107 napos egyetemi tanári gyakorlatom során kapcsolatba kerültem. Voltak jobb és rosszabb évfolyamok, de átlagosan egyharmadra saccolom az angolul tudók számát, a többi nyelven ennél lényegesen kevesebben beszélnek. De ennek az egyharmadnak is csak töredéke képes arra, hogy azon a nyelven íródott könnyebb szakszöveggel is megbirkózzon, amit saját bevallása szerint tud. Mondhatjuk erre, hogy az idegen nyelvű szakszöveg igazán nem fontos az élethez. És azt is, hogy mindenkinek megvan a saját nyelve, amit jól-rosszul, de használ, mire neki még más nyelv, az sem szükséges az élethez. Persze, hogy nem. Csak az a kérdés, ki milyen életet akar élni. Hány ember akar lenni.

Vannak persze ellenpéldák. Tegnap a villamosban kettő is ült mögöttem. Két fiatal lány. Arról csiviteltek, milyen jó a spanyol kurzus. Ekkor a mellettem ülő hetvenes férfi elkezdett velük spanyolul beszélni. A lánykák válaszolgattak. Aztán szlovákul folyt a konverzáció. Elmondták, hogy már jól tudnak angolul, mert jó az angoltanár, és ők szorgalmasak, érdekli őket a nyelvtanulás. Erre a férfi bedobott néhány nyálas hízelgést. Hihihi, vihogtak a kislányok. Aztán elmondta, hogy ő öt nyelven beszél, rövid bemutatót is tartott mindegyikből. Csak azt sajnálja, hogy olaszul nem tud jól. A lányok udvariasan vihogtak, és nem akarták neki elhinni. De így van, sajnos, úgy beszélek olaszul, mint egy magyar szlovákul. Biztosan sokat várt ettől a marha jó beköpéstől, mert részben hozzám fordulva mondta. A kislányok diszkréten vihogtak, inkább illemből, mint egyetértésből, aminek örültem, én pedig megjegyeztem a modora (nem a kora!) miatt magamban vén szatírnak nevezett illetőnek, hogy akkor biztosan tud olaszul, mert a magyarok mind jól beszélnek szlovákul és más nyelveken is. Kicsit meghökkent, de válasz helyett, érthető módon, inkább folytatta a kislányokkal a nyelvleckébe burkolt enyelgést. Hát így is terjedhetnek a tévhitek.