Nők, halál, sebesség

Gyermekkoromban két dolog foglalkoztatott: a nők és a sebesség. Ugyanolyan titokzatosnak tűntek számomra a lányok és bármilyen gép, amely képes volt tíz kilométeres óránkénti sebességet túllépő egyenletes mozgásra. Azóta eltelt tíz év. A nőkre azóta is félelemmel vegyes tisztelettel néztem. Számomra a női lélek megfoghatatlan, titokzatos, kiismerhetetlen. Álltam már felém repülő tányér előtt, felém zúduló veszekedéssorozat előtt, átéltem már több hisztérikus rohamot, és még mindig döbbenten álltam, megigézve a logika és a józan ész minden törvényét felülmúló gondolatvilágtól, amely a nőkre jellemző. Tíz év alatt megtanultam elég tisztességesen vezetni. Vezettem már roskatag Ford teherautót, ültem Trabant volánjánál. Imádtam, ahogy a bolyi mezőn rohant velem a „Pionierka” motor, és süvöltött a fülem mellett a szél. Amerikában vezettem Jaguárt, jócskán túllépve a barátságos sebességhatárokat. Még így is döbbenten állok egy járműcsoda előtt, amelynek elég egy pöccintés, és máris százhatvannal száguld. Még mindig csodálom a gépet, amely oda visz, ahová akarom, és olyan gyorsan, ahogyan csak akarom. Nem csoda, hogy ha a saját halálomra gondolok, akkor az vagy a nőkkel kapcsolatos – félre a perverz fantáziát: én csupán azon álmodozom, hogy kedvesemmel kézen fogva ugrunk egy szakadékba –, vagy pedig szeretnék egy vadászgéppel teljes sebességgel szétkenődni egy sziklafalon. Múlt szombaton azonban rájöttem, hogy létezik egy olyan halálnem, amellyel mind a két általam tisztelt csoda egyszerre szerepel. Rossz ómen: már reggel egy filmen gondolkoztam, amelyben a főhős elvágja egy nő torkát, hogy megmenthesse a fulladástól, én meg azon morfondíroztam, hogy hasonló helyzetben képes lennék-e hasonlóra. Szinte két hajszálon múlt, hogy rákényszerültem. Autóbrummogás, motorbicikli-zúgás. Szép nyári este, kinn, falun. Fékcsikorgás, hatalmas dörrenés, süket csönd. Emberek szaladnak egy behorpadt oldalú autó és egy felborult motorbicikli felé. A földön feküdt egy lány, és nyöszörgött. Amikor lerángattuk róla a súlyos motort, és megpróbáltuk legalább annyira elvinni, hogy ne rá folyjon a benzin, egyfolytában csak a halálra gondoltam. Amikor tartottam az egyik térdét, hogy ne mozogjon, egyfolytában csak a női szépségen gondolkoztam. Akkor fogadtam meg, hogy az egész hülyeség, nem akarok meghalni. Szakadékba nem akarok ugrani, és vadászgéppel sem akarok szétkenődni. Karambolban egy szép nővel meg pláne nem.