Nincs jobb lehetőség

Nemrég Komáromban jártam. A zsúfolásig megtelt autóbuszon egy 30 év körüli fiatalasszony hangoskodott magyarul, így: „Haun minök köllenék nékünk az Euró Únió, nincs bönne semmi, nékünk az sem köll.” Már akkor szerettem volna szólni, hogy ha másra nem, csak arra lesz jó az „Euró Únió”, hogy továbbra is hangosan beszéljen az anyanyelvén a buszon vagy az utcán, akkor már van benne valami! Mert Európában mindenki beszélheti az anyanyelvét, csak „na Slovensku po slovensky” . Elgondolkozott-e azon, hova tűnt el az utolsó 10 évben 40 ezer magyar Szlovákiából? És miért?! Ott, a Duna és az Ipoly mentén, tudom, nem érthetik meg, hogy mit él át egy magyar elszigetelve egy „tiszta szlovák” járásban. Ahol elég ha tudják a származását ahhoz, hogy gyűlöletük céltáblájának használják. Nem élték át azt az üldöztetést, amelyet én és a Beneš-dekrétumok alá eső magyarok. Nem tudják, mi az otthagyni a biztosat, és menni a bizonytalan elé, értékeket fillérre felcserélve, kisebb lenni a kisebbnél, nyugdíjasan, egyedül egy új világban, újrakezdeni, mint egy kis szem parázs a hamu alatt. Sajnos, még sok ilyen kis parázs van az országban letiporva, de el nem oltva. Most óriási lehetőséget kaptunk az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz, megszabadulhatunk a kényszerű kisebbségi szerepünktől. Ragadjuk meg az alkalmat, számunkra az Európai Uniónak több előnye, mint hátránya van! Rajtunk múlik, hogy nem fog-e szögesdrót elválasztani Magyarországtól. A határ menti magya-rok válasza csakis IGEN legyen!

Magdaléna Kršiaková, Kassa-Saca