Nemzetiségi lelkizés

Megtörtént hát ez is. Ivan Gašparovič valamivel több mint féléves elnöklés után megtarthatta első újévi köszöntőjét. Egy köztársasági elnöknek hivatali ideje alatt sok helyen sok beszédet kell mondania. Az újévi köszöntő azonban kiemelkedik ezek sorából: az állam első embere legfeljebb ötször élhet ezzel a lehetőséggel, szavai a közszolgálati médiumokon keresztül elméletileg minden háztartásba eljutnak, a beszédet párvezetők, politológusok, szakértők kommentálják. ĺgy nem mindegy, hogy mit foglal bele és mit nem.

Elöljáróban emeljük ki, Gašparovič az országban élő nemzetiségeket is belefoglalta beszédébe: a lelki gazdagsághoz hozzájáruló értékként említve őket, majd felszólított, ne bánjunk pazarlóan ezekkel az értékekkel. ĺgy, többes szám első személyben. De vajon kik rejtőznek a mi személyes névmás mögött. Mi, a szlovák nemzet? Valószínűleg igen, mert előtte a szlovákok nemzetiségekkel való együttéléséről szólt. Még ha a priori megelőlegezzük ez államférfiúi beszédnek a jóindulatúságot, akkor is olyan felemás módon veszi ki magát ez az egész. Egyrészt mert Szent István már egy évezreddel korábban megfogalmazott valami hasonlót, másrészt joggal furcsállhatjuk, hogy évszázados együttélés után a legfőbb közjogi méltóságban még mindig él az igény, hogy önnön véreinek atyaian megcibálja a fülét, mondván: itt vannak ezek a nemzetiségek, jól bánjatok ám velük... Az elnök elődjéhez hasonlóan érintette a reformokat és hatásukat is. A reformok alkotóit, elemző hozzáállásra intette, ugyanakkor elismerte a változások szükségességét. Ezzel kapcsolatban tehát salamonian járt el. Ha bírálta volna a valóban szükséges reformintézkedéseket, könnyen megkaphatta volna a populista jelzőt, így viszont a választók úgy érezhették, a köztársasági elnök együtt érez velük. Ezt külön hangsúlyozta is: mindig érdekelni fog, hogyan és miből élnek. Ezenkívül olyan befutó témákat is felvetett, mint a Tátra, a régiók közti gazdasági különbségek, a bűnözés elleni harc.

Gašparovič vette ezt az akadályt is. Nem ígért semmit, de az elmondottaknak pozitív kicsengésük volt némi empátiával. ĺgy választói újfent megbizonyosodhattak róla, igen, ez a mi emberünk. A nem rá voksoló szlovákok jó része számára is akceptálhatóak voltak az elmondottak, mivel a beszéd egy része a hazafiságról és a nemzeti büszkeségről szólt. A nemzetiségek meg vélhetően más adót néztek.