Négy elnökjelölt pályázik a Hradzsinra az első fordulóban

A megfigyelők többsége szerint ezért igen nagy a valószínűsége annak, hogy a mai forduló végül sikertelen lesz, s meg kell ismételni. Mások viszont azt állítják, hogy már este ismerni fogjuk Havel utódját.

A kormánykoalíció legerősebb pártja, a Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) Jaroslav Bureš (48), volt igazságügy-minisztert indítja a megmérettetésben, míg partnere, a Kereszténydemokrata Unió– Csehszlovák Néppárt (KDU–ČSL) jelölje Petr Pithart (62) szenátusi elnök. Az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnökjelöltje Václav Klaus (61) egykori kormányfő és pártelnök. A szintén ellenzéki Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának (KSČM) jelöltje Miroslav Kríženecký (56), aki az 1989 novemberi rendszerváltás után Csehszlovákia első katonai főügyésze volt.

Prágában általános a vélemény, hogy a legjobb eséllyel Petr Pithart pályázik, mert ő a legtöbb párt számára a leginkább elfogadható személyiség. Gyakorlatilag alig van esélye Miroslav Kríženeckýnek, akit a kommunistákon kívül senki sem akar támogatni. Jaroslav Bureš és Václav Klaus esélyei nagyjából egyformák. Egyetértés van abban is, hogy csak az a jelölt lehet sikeres, aki a döntő szavazáskor megszerzi a szociáldemokraták támogatását. A kulisszák mögötti egyezkedések természetesen nem nyilvánosak, így ma gyakorlatilag szinte minden előfordulhat.

A négy jelölt közül Václav Klaus az egyedüli, aki a rendszerváltás előtt soha nem volt a tagja a kommunista pártnak. Klaus a hetvenes és a nyolcvanas években egy bankban, majd a prognosztikai intézetben dolgozott, s ellenzéki tevékenységet nem fejtett ki. Petr Pithart a hatvanas években párttag volt, de az 1968-as Prágai Tavasz elnyomása után kirúgták, mert támogatta a reformokat, s elítélte Csehszlovákia megszállását. Később munkásként kereste kenyerét és a hetvenes évek végén aláírta a Charta 77 elnevezésű ellenzéki nyilatkozatot. Rendszeresen publikált az illegális sajtóban is. Jaroslav Bureš a nyolcvanas évek második felében lépett be a kommunista pártba, mint azt saját maga elmondta „a jobb érvényesülés” érdekében. Miroslav Kríženecký a hetvenes évek végétől volt párttag, s katonai ügyészként dolgozott. Mind a négy jelölt egybehangzóan jelezte: megválasztása esetén a többi parlamenti párttal egyenrangú partnernek fogja tekinteni Cseh- és Morvaország Kommunista Pártját és rendszeresen tartani fogja vele a kapcsolatot. Havel ezt mindig elutasította, s a kommunistákkal sosem tanácskozott.

Tekintettel a jelöltek számára, a prágai megfigyelők többsége azt várja, hogy az első fordulóban sikertelen lesz az elnökválasztás. Várható ugyanis, hogy minden párt saját jelöltjét fogja támogatni, így senki sem kapja meg a szükséges többséget. A kulisszák mögött jelenleg lázas egyeztetések folynak a parlamenti frakciók között az egyes jelöltek támogatásáról. Ez azonban nem olyan egyszerű, mert a frakciókon belül is megoszlanak a vélemények. A szociáldemokraták körében például erős csoportot képeznek Miloš Zeman volt kormányfő hívei, akik Zemant szeretnék megválasztatni államfőnek. Zeman azonban kijelentette, hogy csak a második fordulóban indul, ha a párt őt indítja, mert az első forduló szerinte sikertelen lesz. Ebből is látható, hogy a szociáldemokraták egy része is érdekelt abban, hogy az első fordulóban ne válasszanak meg senkit. Ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy az elnökválasztás várhatóan titkos szavazással fog történni, amely lehetővé teszi, hogy a képviselők és szenátorok az előzetes megegyezésektől eltérően saját meggyőződésük vagy érdekeik szerint szavazzanak.

Egyébként a parlament két házának három lehetősége van az államfő megválasztására. Az első fordulóban az összes jelölt indul, s az győz, aki megkapja a 200 tagú alsóház, mint a 81 tagú felsőház szavazatainak több mind, a felét, tehát legalább 101, illetve 41 szavazatot. A második fordulóban a képviselőházban és a szenátusban az első fordulóban a legtöbb szavazatot szerző jelöltek indulnak, s szintén külön-külön szavaz a két ház. Megtörténhet, hogy a második fordulóba csak egy jelölt jut, mert előzőleg ő kap többséget mindkét házban. A második fordulóban a győzelemhez a jelöltnek a leadott szavazatok több mint a felét kell megszereznie mindkét házban. A harmadik fordulóban aztán a képviselők és a szenátorok már közösen szavaznak, s a győzelemhez a leadott összes szavazat több mint a felét kell megszerezni az egyik jelöltnek. Amennyiben egyetlen jelölt sem kapja meg a megfelelő számú szavazatot a három fordulóban, akkor a választást meg kell ismételni, mégpedig a jelölési procedúrával együtt. A törvény szerint a két forduló között akár 14 napos szünet is lehet, tehát nem biztos, hogy az elnökválasztás egynapos esemény lesz. A legutóbbi elnökválasztáson azonban a fordulók között csak rövid szüneteket tartottak, s Havel utolsó megválasztása egynapos esemény volt. A képviselők és a szenátorok az ülés elején döntik el, hogy az államfőválasztás nyílt vagy titkos szavazással történik-e. A szavazás akkor érvényes, ha azon a képviselők és a szenátorok legalább egyharmada részt vesz.

Václav Havel mandátuma február 2-án lejár. Amennyiben eddig az időpontig nem sikerülne megválasztani az új cseh államfőt, akkor jogkörei egy részét a képviselőház elnöke, más részét pedig a kormányfő venné át. A képviselőház elnökére tartozna egyebek között az alkotmánybíróság tagjainak és a jegybanktanács tagjainak a kinevezése vagy a népszavazás kiírása, míg a kormányfő átvenné a hadsereg főparancsnoki tisztségét, s kitüntetéseket adományozhatna. Megfigyelők szerint ebben az esetben valószínűleg megváltoztatnák a cseh alkotmányt is, s lehetővé tennék a közvetlen elnökválasztást. Csehország új elnökét azonban ilyen helyzetben valószínűleg csak az ősszel ismerhetnénk meg. Vezető cseh politikusok szerint ezt a végkifejletet el kell kerülni, mert Csehország nem maradhat több hónapon át államfő nélkül.