Napfény és hús

– Mutasd a karod, tuti, hogy lövöd magad! – ágál egy hajdani élmunkás, majd elégedetten bökdösi az áldozat anyajegyeit: – Tudtam, megmondtam előre. Nyolcvankilencben kellett volna őket falhoz állítani.

A mi pénzünkön tanultak, a mi kezünkből ettek, most pedig leköpik... ekkor már üvölt, fröcsög a nyála, bele a korsóba, zsírosan fénylik, ami a nyaka felett van, a feje. – Egyszer még elszámolunk... – s azzal diadal. Ittasan kirohan. A tévéből szólnak utána: csá, csumi, csá. Amúgy csend, halkan felsír a mobiltelefon, meg is kéne szoptatni már. – Nem jó a farkaskutyát láncon tartani, mert aztán ütheted agyon baltával – súgja oda a bal kettesen egy joggingos a társának. Az meg csak bámulja a falat, nem válaszol, hirtelen elnyomja a csikket, úgy köpi ki: – Még egy évig futtatom, amíg összeszedi a tartozását a szajhája... Aztán válunk. Megrázkódik, köny-nyezve, sóhajtva rendel újabb felest. A pultnál szelíd veszekedés: – Nem ihatol többet, te görény, ez máma az utolsó húszas, ezen viszem a gyereket orvoshó, hogy a rák csiklandozza a torkodot, aztat – sziszegi faarccal a nő és bedönti a deci borókát. A gádzsó visszakézből kever le neki, s még ugyanazzal a mozdulattal kapja le a bádogról a tízeseket, i-rány a félkarú rabló, szórakozottan veri a gépet. A sarokban csörren az aranylánc, Jézus szaltózik a Lacoste borította, kigyúrt mellkason. A számlán újabb strigula, a kereszt ismét függőben, hosszú, ritmikus kortyok. Fékcsikorgás, sűrű pittyegés, Audi vagyok és te ki vagy? – Rohadtul kivagyok, a szokásost... – veti oda a nagyfőnök, lehuppan a helyére, s némi lekezelő undorral stíröli a társaságot. – Szevasz, Ervinkém, na mi van, mentek Görögbe? Ugorj be, ha kell a negyven kiló, de a dollár most jobban megy – koccint vele a Lacoste-trikós. – Nemtom, mi lesz, idén csak Balcsi, ott a koma kéglije. A kölyköt is agyoncsapom, összetörte a Megant, a gyereknek nem lett baja, de többet nuku kocsi, ez is tíz kilómba került, szeptembertől átrakatom a másik suliba, ez már csak a prosztóké... De állítottam azon a girnyó tanítócskán is, képzeld, bevágta neki az ötöst, hiába mondták neki a Julikáék, nyughasson már, de ezt nem fogja itt még egyszer, kirúgatom a senkiházit, ide be nem teszi többet a csülkeit... Fojtogató a hőség, a tévében épp azt kérdik: ki írta az Anyám tyúkját? Petőfi Ervin? Petőfi Ferenc? Petőfi László? A fődíj egy házimozi. Szerintem Rimbaud, telefonálok is azonnal. Mellettem két rosszarcú kamasz, Dante pokla, tré, nagyon tré akciófilm – makogják az energiaitalba. Egyetértek.