Nagyon titkos szolgálat

Valahányszor nagyot zökken a jogállam szekere, mindig sokan felteszik a kérdést: miért nem úgy csináljuk, ahogy a britek, a svédek, az amerikaiak... Most, amikor újabb fejezetéhez érkeztünk a szlovák titkosszolgálat, az SIS Pavol Rusko által kirobbantott lehallgatási botrányának, ismét elhangzik a „miért nem úgy, mint Nyugaton?”.

Akit érdekel a dolog, annak javaslom, ne kalandregényekből próbáljon meríteni, ha a nyugati demokráciák titkosszolgálatainak káderkiválasztási módszereiről kíván tájékozódni, hanem gondolkozzék el csak azon az egyetlen tényen, hogy a háborús években Graham Green, a világhírű regényíró is teljesített titkosszolgálati feladatokat. Csak arra figyelmeztetnék ezzel, hogy működő demokráciákban mennyire törődnek azzal, hogy a fölöttébb diszkrét feladatokat teljesítő Cég kötelékébe ne kerüljenek be tyúktolvaj nagyságrendű éhenkórászok, hanem – hacsak egy mód van rá – jellemes személyiségek dolgozzanak benne. Angliában a háborús években a G. G.-hez hasonló „nagyságrendű” művészek, tudósok, újságírók egész seregét vette igénybe a kormányzat. Tudjuk, hogy a letűnt rendszerben a hatalom milyen figurákat vont be a titkosszolgálatba. Kisstílű bűnözők, bajba jutott egzisztenciák, mindenre és mindennek az ellenkezőjére hajlandó politikai szélkakasok tízezreit.

1989 késő ősze óta még minden kormánykoalíció kialakításakor késhegyre menő harc folyt a pártok között a belügy birtoklásáért. Minden párt tudta, hogy fontos a gazdasági posztok birtoklása, de még ennél is fontosabb a belügy és környékének tulajdonlása. A privatizátorok vállalatok százait juttatták ebek harmincadjára, milliárdokban kifejezhető adósságok ezreinek maradt el a törlesztése. Viszont úgyszólván nem fordult elő, hogy visszaélési ügyben végleges ítéletet hozott volna a bíróság. A legutóbbi parlamenti választásokat követően a belügy megszerzéséért különösen két párt kötötte az ebet a karóhoz: a KDH és az ANO. Vladimír Palko lett a belügyminiszter, ráadásul az igazságügy is kereszténydemokrata kézbe került, és ettől azt várta el a lakosság jelentős része, hogy vége szakad a belügy és az igazságügy mucsai pártosságának. A közügyek iránt még érdeklődők meglehetősen kételkedve fogadták Pavol Rusko bejelentését, miszerint lehallgatják. Legtöbben ezt a furcsán liberális ANO és az ókonzervatív KDH közötti villogások egyik csörtéjének tekintették. Azonban kiderült, valóban voltak lehallgatások. Kiábrándító, hogy mihelyt kiderült, a Sme szerkesztősége és Rusko lehallgatása ügyében altatják az eljárást.

Az eddig nyilvánosságra került adatok alapján megállapíthatatlan, hogy mit akart a SIS megtudni. Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy a belügy tulajdonlásából eredő előnyökről a birtokon belül levők ebben a kormányzati ciklusban se mondtak le. Miért nem úgy, mint Nyugaton? Talán mert nálunk nem olyan jellemeket választanak ki titkosszolgálati munkára, mint Nyugaton.