Nagyhatalmi játék

Lassan körvonalazódik az ukrajnai válságkezelés rövid távú menetrendje. Hosszabb távra nem lehet jósolni, túl sok érdek, szereplő húzódik meg a háttérben, ezek akcióiról megbízható információk nincsenek. Például arról, milyen szerepet játszott az elszakadással vagy autonómiával fenyegetőző Donyeck és Luhanszk megyei vezetők konferenciáján Jurij Luzskov moszkvai főpolgármester. A kedélyek csillapításának legmegfelelőbb módja az elnökválasztás második fordulójának megismétlése, azaz a 3. forduló, amibe hétfőn este váratlanul Kucsma is beleegyezett. Még akkor is, ha az eddigi tapasztalat szerint Kucsma engedékenysége eleve gyanús, nagyon oda kell figyelni. Alapvető kérdés, hogy az ismétlés csak az említett – a legtöbb választási csalással vádolt – két megyében legyen-e, van-e garancia arra, hogy ezeken a területeken a 3. forduló tisztességes lenne. Ebből a szempontból nagyon fontos az időtényező. Kucsma is, Janukovics kormányfő is jól tudja: Juscsenko igazi erejét a tüntető tömegek adják. Ő ezért ragaszkodik a gyorsasághoz, a rövid határidőkhöz. Úgy kell bizonyos hőfokon tartania a tömegeket, hogy ne hevítse túl őket, ugyanakkor az ukrán tél egyre hidegebb lesz, a demonstrációkat ezért sem lehet korlátlan ideig elnyújtani. Az egyelőre megjósolhatatlan, mi lenne, ha a 3. fordulóból is Janukovicsot hoznák ki győztesen, mint ahogy az sem, hogyan viselkednének a délkeleti oroszbarát régiók, ha Juscsenko nyer. Nagyon eltérőek a vélemények arról, mennyire reális a szakadás veszélye. A hírmagyarázók egy része szerint Donyeck ezzel csak zsarolja a Nyugatot és persze Kijevet is. Egyes orosz megfigyelők szerint a szakadást Moszkva sem támogatja, Putyinnak egész Ukrajna kell, s kérdés, hogy ezért mi mindenre kapható. Az nyilvánvaló, hogy a Kreml Ukrajnával máris elszámította magát, arcátlan beavatkozását a választásokba – a Janukovicsék kampányára adott sok százmillió dollárt – sem Európa, sem Amerika nem nézte jó szemmel. Erre Putyin az EU-t vádolta az ukrán belügyekbe való beavatkozással, néhány moszkvai kommentár szerint pedig hogy Juscsenkót egyenesen az USA pénzelte.

Szóval rég nem volt ilyen szópárbaj Moszkva, Brüsszel és a Fehér Ház között. Putyinnak, aki megszokta, hogy kesztyűs kézzel bánnak vele és bírálni sem merték a csecsenek elleni irtóhadjáratát, most azt kellett tapasztalnia, az ukrán kérdésben Berlin, Párizs és Washington egy platformra helyezkedett. Tehát körvonalazódik, hogy annak a nyugati támogatásnak, amit eddig Putyin kapott, hol vannak a határai: Kijev európai főváros, Ukrajna nem Csecsenföld. Az ütközetnek nincs vége, a Die Welt Szergej Jasztrzsembszkijre, Putyin tanácsadójára hivatkozva azt írta, Moszkva nem fogja tűrni Ukrajnában azt, ami a nyolcvanas években Lengyelországban vagy egy éve Grúziában történt. „A geostratégák megtanulták: az, aki Ukrajnát birtokolja, még Lengyelországról is lemondhat, mégis megtartaná az ellenőrzést az orosz vezetésű eurázsiai birodalom felett. Olyan helyzetben lenne, hogy a nem szláv népeket is uralná az egykori Szovjetunió déli részén.”