Nagy a tét Prágában

Sokan vélik úgy Csehországban, hogy nincs különösebb tétje a ma délután kezdődő parlamenti választásoknak, hiszen politikai földrengés nem fenyeget, a győztes politikusok minden bizonnyal képesek lesznek kormányt, s ha kell, akkor kormánykoalíciót alakítani. Unalmas volt a kampány is, amelyen jórészt csak a többször felmelengetett jelszavakat visszhangozták.

A látszat azonban ezúttal is csal, hiszen valójában most dől el, hogy sikerül-e abba az európai közösségbe kerülnünk, ahova legalább egy évtizede készülünk. Manapság alábbhagyott az a lelkesedés, amely leginkább akkor csapott fel, amikor hazánk NATO-tag lett. A világpolitikai események miatti pragmatikus megfontolásból az Egyesült Államok jelenleg kiemelkedő fontosságúnak ítéli meg a stratégiai szövetséget Oroszországgal, s emiatt az észak-atlanti katonai szövetség mellékvágányra került. Az amerikai–orosz partnerség új helyzet elé állította a kis közép-európai államokat is. Ezt a tényt a mi vezető politikusaink és e térség néhány más döntéshozó személyisége még nem ismerte fel, hiszen még mindig eredményesen munkálkodnak azon, hogy az régióban élő nemzetek közötti viszony újból elmérgesedjék. Ha a növekvő államközi feszültségek miatt belátható időn belül mégsem kerülünk be az Európai Unióba, akkor nem Svájc, hanem Törökország pozíciójába kerülünk, ahol köztudottan sok gond akad az emberi jogok tiszteletben tartásával.

A cseh politika jelenleg nem szembesül olyan dilemmával, hogy vagy a nemzeti érdekek, vagy az európai integráció. Gondot csak az okozhat, ha egyes pártok és politikusok önző céljaik érdekében nacionalista húrokat pengetnek, ugyanis ilyen indulatok kavarásával akadályozhatják a mielőbb integrációt is. Ezért nem mindegy, hogy ki alakíthat kormányt. Ha a Vladimír Špidla vezette szocdem párt (ČSSD) győz, akkor a párton belül az a szárny kerekedik felül, amely távolodni akar Klaustól. Ha viszont az ODS, vagyis a Polgári Demokratikus Párt végez az élen, akkor a közélettől búcsúzó Miloš Zeman hívei megtarthatják pozícióikat, s ebben az esetben nem kizárt a ČSSD-ODS nagykoalíció.

Fontos szerep hárulhat a Koalice jobbközép választási szövetségre, amely kellő számú szavazatok esetén tompíthatja Klausék agresszív nacionalista megnyilvánulásait, de a szociáldemokraták időről időre felszínre törő ösztönös primitivizmusait is. Jórészt a választások eredményeitől függ az is, hogy jövő februárban melyik politikai erőnek lesz legnagyobb esélye arra, hogy a neki leginkább megfelelő személy váltsa fel az államfői tisztségben a leköszönő Václav Havelt. Bízom abban, hogy az előrejelzéseknek megfelelően a választópolgárok nyolcvan százaléka valóban felismeri, hogy most sem kicsi a tét, s ezért fontosnak tartja majd, hogy voksával is segítse hazáját arra az útra, amely a boldogulás irányába vezet.

A szerző cseh politológus