Mozgok a lépcsőn

Amikor Pozsonyban is egyetlen gombnyomással elindították az aluljárók lépcsőit, csak egy dolog rontotta az illúziómat, hogy egyik sem vezetett metróalagútba, mivelhogy metrómániákus vagyok. Hiába győzködtek pesti diáktársaim, hogy a nagykörúton a négyes vagy a hatos villamossal hamarább elérek a Nyugatiba, mint metróval, én akkor is alászálltam mozgólépcsőn az azóta átkeresztelt Felszab téren, mert számomra már sajátos illatával is titokzatos a föld alatti közlekedés. A pozsonyi Priorban tettem meg az első mozgólépcsős lépéseimet, s mit mondjak, falusi gyerekként jobban izgatott, mint a páternoszter vagy a liftfülke. Mostanában is izgatnak a mozgólépcsők, de már más okból, nem újdonságuk miatt. Hanem, mert újabban visszaszoktattak egyik gyermekkori társas szórakozásomhoz, amelyhez semmi se kellett, csak nyílt terep, és már játszhattuk is, hogy: sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs! A csüccsig szerencsére még nem jutottam el az aluljáróba le, aluljáróból fel járkálással, de félek, hogy hamarosan az is eljön, és kezem-lábam töröm. Mert a lefelé irányba mozgó lépcső mára kikopott a szokásból, napjainkra turisztikai látványosság lett, olyasmi, mint a nosztalgiavillamos. A mozgólépcsőt – minden bizonnyal energiatakarékossági okokból – csak felfelé üzemeltetik, lefelé az ember sétálhat, sétálhat, lépcsőfokról lépcsőfokra, s ha megcsúszik, lecsücsülhet.

Nézem, manapság, így a nyári szabadságok idején Pozsony belvárosában is elég sok a turista. Főleg csoportok járják az Óváros utcáit, s e csoportokat főként monarchiabeli békeidőkön nosztalgiázó ausztriai idősek alkotják, akik eljöttek, hogy saját szemükkel legyenek tanúi annak, mivé lett az egykori koronázó város. A macskakőutánzatokon buckázva megállapítják, hogy ez a Pressburg nem Közép-Európa Dunára épült Velencéje ugyan, ám őriz még egy s mást a régmúltból, és több valamit a közelmúltból. És elámulnak Pressburg látványosságain, mint a Garmischpartenkirchenből hazalátogató Orbán lány, Erzsi, hogy Pesten is lehet taxit rendelni, és Pesten is van villamos. A nyugati világot már megjárt osztrák turisták is rácsodálkoznak, hogy a vasfüggöny mögött, Pozsonyban is építettek mozgólépcsőt, le se rombolták, megőrizték a mai napig. Sőt, újítottak is rajta, egyirányúsították.

De mit törődöm azzal, és mit morfondírozom azon, hogy milyen képet visznek magukkal idegenek a városról – rohanok, mert tegnap lefelé még közlekedett a mozgólépcső, és ki tudja, mikor állítják le azt az irányt is, meddig nosztalgiázhatok a régi időkön, mozogva a lépcsőn.